Rendszerkorrekcióval és társadalmi összefogással a válság leküzdéséért

Tisztelt Testület!

   Eljutott hozzám 2008. április 1-i testületi állásfoglalásuk a 2008. március 9-i népszavazás tanulságairól. Szeretném Önökkel megosztani róla véleményemet nyílt levél formájában! Egyszersmind emlékeztetni Önöket arra a korábbi levelemre, amelyet pártjuk politikájáról írtam „Egy meghívott vendég gondolatai a Munkáspárt 2006 kongresszusáról” címmel 2007. november 25-én.

   Mindenekelőtt örömömnek adok hangot, hogy lépést tettek eddigi álláspontjuk felülvizsgálása felé, és többé már nem ítélik el azokat, akik, mint a Magyar Szociális Fórum-Szociális Kerekasztal is, kezdettől fogva kiálltak a Gyurcsány-kormány társadalompolitikájával, mindenekelőtt egészségügyi törvénykezésével szemben, és arra a következtetésre jutottak, hogy a jóléti rendszerek leépítését társadalmi ellenállással kell meghiúsítani. Örülök, hogy pártjuk tiszteletben kívánja tartani a 2008. március 9-i népszavazáson kinyilvánított népakaratot, nem pedig szembehelyezkedni vele!

   Egyetértek Önökkel abban, hogy a miniszterelnök által bejelentett intézkedéseket „csak az első lépésnek” tekintik a tanulságok levonásában. A Magyar Szociális Fórum-Szociális Kerekasztal véleménye szerint sem elegendő Horváth Ágnes egészségügyi miniszter menesztése. Azt akarjuk, hogy helyezzék hatályon kívül az egészségbiztosítási törvényt magát, mert ha ezt nem tennék meg a szükséges garanciákkal együtt, akkor elkerülhetetlenné válik az újabb ügydöntő népszavazás, hogy a törvényt megsemmisítsük. Véleményem szerint az Önök pártjának is tudomásul kellene ezt vennie, és ennek megfelelően kellene tovább lépnie! Nem elégedhet meg az SZDSZ politikájának bírálatával, és az SZDSZ „leválasztásával” az MSZP-ről, mert hiszen a konvergencia program nem csak az SZDSZ-é, hanem Gyurcsány Ferenc kormányának egészéé. A dolgozó és a nélkülöző rétegek valódi érdekeit szem előtt tartó politika nem tekinthet el a jelenlegi kormány antiszociális politikájának átfogó bírálatától. Mostani állásfoglalásukból sugárzik az aggódás a jobboldal esetleges hatalomra jutása miatt. Ezért még mindig felemásan viszonyulnak Gyurcsány Ferenc kormányához: ellenzik is a politikáját, és féltik is. Mi ebben az elviség? A szociális jogok mellett akkor is elkötelezettnek kell lennünk, ha a „baloldal” sérti meg őket! Nem? Meg kell szabadulni attól a dogmától, miszerint minden rossz a másik oldalon keresendő, és minden jó a „miénken”! Mindannyian tudjuk és látjuk, hogy ma a FIDESZ jobban képviseli az egészségügyi társadalmi jogokat, mint az MSZP. Erre utal az a tendencia is, hogy a baloldali szavazók tömegesen pártolnak el a „baloldaltól”, és fordulnak szembe azzal a kormánnyal, amelyet két évvel ezelőtt hatalomra juttattak. Azért keresik jogaik érvényre juttatását a jobboldalon, mert a „baloldal” nem képviseli a jogaikat, hanem, ellenkezőleg, szembeszegül a megélhetéshez és az egészséges élethez fűződő alapvető jogaikkal, s csökönyös következetességgel a nagytőke érdekeit helyezi előtérbe az övékével szemben. Ha ez az állapot nem változik, ha az MSZP nem mutatkozik hajlandónak a szükséges következtetések levonására, ha nem vizsgálja felül társadalompolitikáját, nem vonja vissza az egészségügyi „reform”-törvényt, megtörténhet, hogy a jobboldalt hagyományosan baloldalra szavazó tömegek fogják hatalomra segíteni! Ezen a folyamaton csak a jelenlegi politikával történő gyors és radikális szakítással lehetne változtatni! Mindenekelőtt és legelsősorban hatályon kívül kell helyezni a szocialisták és a szabaddemokraták által kétszer is megszavazott egészségbiztosítási törvényt! Máskülönben a nép nem fogja elhinni, hogy az MSZP változtatni akarna politikáján! Ha ezt Gyurcsány Ferenc nem hajlandó végrehajtani, akkor mielőbb le kell mondania, mielőtt még a „baloldali értékek” olyannyira megkopnának, hogy a hagyományosan balra szavazó tömegek segítenék hatalomra a jobboldalt! Tarthatatlan, hogy a kormány, és a parlamenti többség következetesen szembehelyezkedjék a népakarattal, és megakadályozza annak érvényesülését. Ez a politikai magatartás jelenti ma hazánkban a legnagyobb tehertételt a demokrácia érvényesülésének, és a válság leküzdésének útjában. Szakítani kell vele! Felül kell vizsgálni a konvergencia programot, változtatni kell az elosztási viszonyokon, az alacsony bérekre épülő pénzügyi egyensúly-politikán. Növelni kell a foglalkoztatást, mérsékelni kell a kis- és közép vállalkozások terheit, ösztönözni a szövetkezéseket, felülvizsgálni a nemzetközi korporációkkal kötött szerződéseket, megszüntetni az adóparadicsomot és a nemzetközi trösztök kiváltságait, mérsékelni az idehaza megtermelt profit expatriálását. Ez csak rendszerkorrekcióval és a rendszerkorrekciós stratégiára épülő új politikával valósítható meg. Nélkülözhetetlen hozzá a demokrácia kibontakoztatása, az emberek és közösségeik közvetlen bekapcsolása az életüket és megélhetésüket érintő alapvető kérdések meghatározásába. A társadalmi kontroll.

   Ahhoz, hogy a társadalmi-nemzeti fejlődés ne rendelődhessék alá ily mértékben a globális érdekeknek, az egész társadalmat mozgósító új irányra, és ezt megtestesítő új politikára van szükség. Egy ilyen politika végrehajtásához nem elégséges a „baloldali összefogás”, hanem széles demokratikus szövetségre van szükség. A válságból társadalmi összefogással lehet kilábalni, ehhez kell az új politika.

 2008. április 7.                                                                                         Simó Endre