Simó Endre, a Magyar Szociális Fórum Kerekasztala szervezőjének  beszéde a 2007. november 21-i Kossuth téri nagygyűlésen

 

 

Jó estét kívánok Mindenkinek, aki eljött a Kossuth térre tüntetni! Hálás köszönet azoknak, akik követeléseinket sztrájkkal támasztották alá! A Magyar Szociális Fórum Kerekasztala nevében kezet nyújtok Önöknek a Szolidaritás Napján emberi és társadalmi jogainkért folytatott közös harcunkban.

     Ebben az épületben, itt mögöttünk, vannak, akik azt hiszik, hogy birka ez a nép. És amikor felismerik, hogy nem az, a legszívesebben leváltanák a népet és újat választanának helyette. Uraim! Tudjanak róla, hogy a mi népünk túl fogja élni Önöket! Nem fogja megengedni, hogy árunak nézzék az életét, és eladják az egészségét! Hogy alárendeljék a társadalom érdekét egy maroknyi üzleti csoport önös érdekeinek! Önöknek egy választásuk maradt: vagy maguk vonják vissza készülő törvényüket, vagy mások fogják visszavonni maguk helyett. Nincs más választásuk! Nem hagyjuk, hogy elvegyék tőlünk, ami a miénk! Munkát, békét, biztos megélhetést akarunk!

     Azzal vádolnak minket, civileket, hogy kiállásunkkal pártok szekértolóivá szegődtünk. Fáj nekik, hogy nem az ő szekerüket toljuk, hanem a társadalomét. Komolyan gondolják, hogy mi egy olyan szekeret akarnánk tolni, amelynek rakományát társadalombiztosítási privatizálásnak, vizitdíjnak, a jóléti rendszer leépítésének hívják?! Létbizonytalanságot szülő konvergencia programnak, munkanélküliségnek, mindennapos megélhetési gondoknak, kirekesztésnek?

   Nem, kormányzó Urak, mi nem Önökkel tartunk, hanem azokkal, akik emberhez méltóan akarnak élni! Egészségesen és sokáig! Enni és inni akarnak, lakni és szeretni, gazdagodni lélekben, növekedni emberségben! Mi a társadalom túlnyomó többségével tartunk. Önökkel szemben a dolgozó ember oldalán állunk! Azokkal tartunk, akik a dolgozók és a nélkülözők javára akarnak változtatni az elosztási viszonyokon!

    Határainkon kívül élő magyar társadalmi szervezetek sokasága vállalt szolidaritást velünk, Kossuth téri tüntetőkkel. Nem kevernek össze minket azokkal, akik 3 évvel ezelőtt dölyfösen hátat fordítottak állampolgári jogaiknak. Micsoda erkölcsi erő, hogy sérelmeiken felülkerekedve közösséget vállalnak velünk a társadalmi jogokért, az emberi jogokért folytatott harcban!

    Barátaim! Drága kincsünk a társadalmi-nemzeti együvé tartozás. Nem mondunk le róla az Európai Unióban sem. Megengedhetetlen, hogy fél ország elszegényedjék azért, hogy az eurót bevezessék hazánkban. Ne hagyjuk, hogy megtűrt vendéggé váljunk saját otthonunkban! Nyújtsunk kezet egymásnak itt a téren, szerte az országban és rajta túl is! Ez az egyetlen dolog, amivel a hatalom nem tud mit kezdeni. Az egyetlen dolog, ami közös ügyünket sikerre fogja vinni!