Simó Endre beszéde a budapesti nagygyűlésen 2007. december 15-én

    Tudom, hideg van! De mégsem fázunk, mert melegít igazságszeretetünk és a szolidaritás érzése. Fogjuk meg egymás kezét, érezzük egymás melegét, merítsünk erőt egymásból közös harcunkhoz alapvető emberi jogainkért!  Fázzanak ők, odabent! Mi nem könyörögni jöttünk ide, hanem követelni, ami a miénk!

     Több mint egy éve ebből az épületből itt mögöttem egy úr pökhendien legyintett egyet, és azt mondta, majd megunja a nép és hazamegy! Nem is gondolta, dölyfösségével milyen jó szolgálatot tesz a társadalmi összefogásnak! Legyintésével egy országot kovácsolt egybe a „konvergencia program” népnyúzó politikájával szemben.

     Ma ennek az úrnak több barátja akad az Európai Központi Banknál, mint saját hazájában! Pedig tudhatná ez a pereputty, hogy nem azé a jövő, aki eladja magát, és szembefordul a nemzeti érdekkel, hanem azé, aki munkát, békét, biztos megélhetést ad népének, segít a felemelkedésében, hűen szolgálja nemzetét az európai nagycsaládban is.

     Ti ott bent, vegyetek példát népetekről! A mi népünk haladni akar, nem visszafejlődni és önmaga árnyékává válni. Nem hagyjuk, hogy egy maroknyi üzleti csoport kormányzónk politikai segítségével árut csináljon életünkből, és eladja egészségünket!

      Még két napotok van hátra, hogy meggondoljátok magatokat, és visszavonjátok ezt a gyalázatos törvénytervezetet. Ha elszalasztanátok ezt az utolsó alkalmat is, nem maradna más lehetőség, mint félreállítani titeket. Veletek vagy nélkületek érvényt fogunk szerezni emberi és társadalmi jogainknak. Nem fogjuk hagyni, hogy megfosszátok az embereket legfőbb kincsüktől, az egészségüktől!

       Semmi kétségetek se legyen afelől, hogy harcunkat sikerre fogjuk juttatni! Meg fogjuk védeni az egészségbiztosítás szolidaritási rendszerét, történelmi szabadságjogunkat. Ezért vagyunk most itt, és ezért sztrájkolunk hétfőn, miközben ti ítéletet mondotok magatok felett odabent.

Közreadta a Magyar Szociális Fórum-Szociális Kerekasztal