Alább közreadjuk Simó Endre, a Magyar Szociális Fórum és a Szociális Kerekasztal

szervezőjének azt az írását, amelyikben Szili Katalin Népszavában "Muszály baloldalinak lenni!" c.

vitaindító cikkére (február 24.) szeretett volna reagálni, de a Népszava nem közölte írását.

 

Jó üzenet

 

    Helyes irányba tett lépésnek tartom és támogatom Szili Katalin Asszony politikai és személyes kiállását egy olyan rendszerkorrekció mellett, amely arra vállalkozik, hogy az elosztási viszonyok a dolgozók, a létbizonytalanságban és a kiszolgáltatottságban élő rétegek javára módosuljanak, terheket vegyenek le az emberek válláról, ahelyett, hogy életüket megkeserítenék.  E hasábokon február 23-án megfogalmazott üzenetében az MSZP politikusa világosan értésünkre adta, hogy nem ért egyet sem a Magyar Szocialista Párt hivatalos politikájának rangjára emelt neoliberalizmussal, sem pedig azokkal, akik a múltban keresik a jövőt. Jó üzenetet küldött Szili Katalin azoknak, akik múlt és jelen értékszintézisére törekszenek: nem mondanak le sem a létezett szocializmusban kiérlelődött társadalmi biztonságértékekről, sem a jelen demokratikus szabadságjogairól, hanem olyan jövőkép lebeg a szemük előtt, amelyben emberi jogok és szociális jogok demokráciában és szabadságban érvényesülhetnek. A rendszerkorrekciós politika meghirdetése ebbe az irányba mutat. Tudományos elméleti megalapozása Gazsó Ferenctől, az MSZP Társadalompolitikai Tagozatának tiszteletbeli elnökétől származik, aki január 20-i keltezésű téziseiben lényegében azt mondta: a mai magyar társadalom ma is megtermeli az erőforrás fedezetet ahhoz, hogy ésszerű változtatásokkal közpénzből lehessen működtetni az oktatás, az egészségügy, a generációs újratermelés intézményi rendszerét. De ahhoz, hogy az erőforrást a társadalmi szükségletek kielégítésére fordítsák, módosítani kell az elosztási és újraelosztási viszonyokon, mert a megtermelt érték nagy része kikerül az országból a profittranszfer révén. Gazsó Ferenc új egyensúlyt sürgetett a dolgozók érdekében, ennek eléréséért pedig új alkut javasolt a multinacionális cégekkel. Véleményem szerint Gazsó Ferenc „Az ország társadalmi, gazdasági felzárkózásának esélyei, társadalompolitikai összefüggései” címen ismertté vált tudományos tézisei alkalmasak arra, hogy olyan konkrét politikai programot építsünk rá, amely könnyíthet az emberek helyzetén és új perspektívát tárhat fel a társadalmi haladás előtt. A politikai program néhány alapelemét a következőkben látom:

 

1. Az egyetemes és jövedelemarányos közteherviselésben,
2. Az egyensúly megteremtésében profittranszfer és tőkebeáramlás között. Új alkuban a hazánkban működő multinacionális tőkével.
3. Vagyonadó bevezetésében,
4. A munkajövedelmek túladóztatásának megszüntetésében és az adómentes tőkejövedelmek megadóztatásában,
5. A foglalkoztatási ráta felzárkóztatásában az Európai Unió átlagához, az adókötelesek arányának növelésében,
6. A tulajdonformák egyenértékűségében, a vegyes gazdálkodás jogainak tiszteletben tartásában. A szövetkezeti és az állami vállalkozások ösztönzésében, a kis- és közepes vállalkozások támogatásában, nemzeti iparfejlesztésben,
7. A hazai gazdaság dinamizálásában az uniós erőforrások igénybevételével,
8. A Molnár törvény visszavonásában, a vizitdíj és a kórházi napidíj megszüntetésében, a szolidaritás elvén működő társadalombiztosítási rendszer megőrzésében,
9. Az esélyegyenlőség anyagi feltételeinek megteremtésében az ismeretekhez, a tudáshoz való egyenjogú hozzájutás tekintetében,
10. A szélsőséges elszegényedés folyamatának feltartóztatásában, a hajléktalanság  felszámolásában, a rászorulók élelemhez juttatásában,
11. A szakszervezeti jogok tiszteletben tartásában, a munkahelyi érdekképviseleti jogok biztosításában. A társadalommal folytatandó szakadatlan párbeszédben, az érdekképviseleti szervezetekkel való egyeztetésben, a civil társadalom fokozatosan intézményesítendő bevonásában a döntések előkészítésébe és meghozatalába,
12. Közéleti tisztaságban és korrekt tájékoztatásban,
13. A kisebbségi jogok garantálásában, az állampolgári egyenjogúságban, az uniós állampolgárság megteremtésében,
14. A nemzeti egyenjogúság megkövetelésében a nemzetek közösségében,
15. Békében, békés együttélésben, szolidaritásban, befogadó magatartás tanúsításában.

 

 Ahhoz, hogy rendszerkorrekció válthassa fel a jelenlegi kormánykoalíció és az MSZP vezetésének neoliberális-ultra liberális kurzusát, politikai erőre, társadalmi támogatottságra van szükség. A rendszerkorrekcióhoz fűződő politikai akarat nélkülözhetetlen ugyan, de nem elegendő ahhoz, hogy szakítani tudjunk a neoliberális politikával, és szociális irányba mozduljunk ki, majd léphessünk tovább. Óhatatlanul szembesülni kell majd azokkal a gazdasági csoportokkal és politikai körökkel, amelyek ellenérdekeltek a nagytőke kiváltságainak megnyirbálásával szemben, hiszen a magyarországi adóparadicsomból óriási hasznuk származik, kiváltságaik megőrzéséhez pedig elemi érdekük fűződik.  A rendszerkorrekciós politika társadalmi támogatottságát a legbiztosabban úgy lehet elérni, ha „szociális paktum” születik politika és társadalom között a rendszerkorrekció hozadékának elosztásáról, nevezetesen arról, hogy a lakosságot sújtó terhek csökkenjenek, a foglalkoztatás nőjön, a létbiztonság erősödjék, az életkörülmények pedig javuljanak. Széles társadalmi támogatás megszerzésére akkor nyílik mód, ha tudomásul vesszük, hogy a rendszer kiigazításához nem csak a baloldalnak fűződik érdeke, hanem minden olyan dolgozónak is, aki nem a baloldalra szavaz, hanem esetleg a jobboldalhoz vagy a centrumhoz sorolja magát. A demokratikus baloldalnak igényt kell tartania az ő támogatásukra is! A demokratikus baloldal tehát akkor jár el helyesen, ha – pártállásától függetlenül – minden dolgozó ember érdekében cselekszik, nem pedig csak a „baloldal” érdekeit tartja szem előtt! Meg kell érteni, hogy az MSZP-vel rokonszenvező polgár éppúgy emberhez méltóan akar élni, mint a FIDESZ-re szavazó dolgozó. Vagyis a megélhetéshez, békéhez, egészséges élethez, létbiztonsághoz fűződő érdek közös érdek, és mint ilyen, pártoktól független. Ebből fakad a lehetőség a széles összefogásra. A tömegtámogatottság attól függ, hogy az emberek kiben bíznak meg jobban, hogy értük cselekszik. A civil mozgalomban szerzett tapasztalatom alapján állíthatom, hogy a bázis kiszélesítése demokratikus érdekegyeztetéssel érhető el a legjobban. A közösségi értékrend akkor hódít igazán, ha azokban is bizalmat kelt maga iránt, akik nem baloldaliak, de készek közös célokért együttműködni a baloldallal is. A demokratikus baloldal nagy lehetőség előtt áll, hogy próbára tegye képességét a demokratikus összefogásra, a társadalmi és emberi szükségletek jobb kielégítése végett. Ebben a demokratikus szellemben nyújtok kezet Szili Katalinnak és mindazoknak, akik tévútnak tartják a neoliberális kapitalizmust, és a zsákutcából szociális irányba keresnek kiutat. 

 

 

      Simó Endre, a Magyar Szociális Fórum és a Szociális Kerekasztal szervezője