Gazsó Ferenc a társadalompolitika radikális megváltoztatásának szükségességéről

Budapest, 2007. február 13.

 

   A magyar társadalom ma is megtermeli az erőforrás fedezetet ahhoz, hogy a humánerőforrást újratermelő rendszereket (oktatás, egészségügy, a generációs újratermelés intézményei), továbbá a társadalmi szolidaritást fenntartó szociális jóléti szolgáltatásokat, ésszerű változtatásokkal közpénzekből lehessen működtetni. Nem indokolt tehát sem az oktatás, sem az egészségügy piacosítása, azzal az indoklással, hogy a társadalmat jellemző általános erőforráshiány közepette csakis a magántőke fokozott bevonása biztosíthatja a fejlesztési erőforrásokat – mondta Gazsó Ferenc szociológus, a Magyar Szocialista Párt Társadalompolitikai Tagozatának tiszteletbeli elnöke kedden a Civil Fórumon tartott előadásában, az Egészségügyi és Szociális Ágazat Dolgozóinak Demokratikus Szakszervezetében.  

   Társadalompolitikai téziseit ismertetve a professzor „rendszerkorrekciót” sürgetett: a neoliberális gazdasági és társadalompolitika feladását, új egyensúlyt, a multinacionális tőke nagyobb hozzájárulását a közfeladatok ellátásához. Jelenleg ugyanis a közteherviselésben nem érvényesül sem az egyetemesség, sem a progresszivitás – mondta. A munkajövedelem túladózott, a tőkejövedelmek jórészt adómentesek, nincs vagyonadó, rengeteg a különböző jogcímen élvezett kedvezmény. Az országban megtermelt tőkehozadék túlnyomó része kiáramlik.

   Gazsó Ferenc szerint nem érvényesül a tulajdonformák alkotmányban deklarált egyenértékűsége, az államot pedig eleve kártékony tulajdonossá nyilvánították a neoliberalizmus szellemében. A domináns tőkehatalom immár odáig ment, hogy pazarlásnak és az erőforrások irracionális elfecsérlésének minősíti a kiépült jóléti rendszereket: az ingyenes oktatást, az államilag garantált egészségügyi ellátást, az életfeltételek stabilitását biztosító nyugdíjrendszert, és a sokféle szociális ellátó rendszert. Az újkapitalizmusra jellemzően a lakosság mindössze 6 százaléka tett szert termelőtulajdonra, az országban nem alakult ki tulajdonosi középosztály. Mindez mélyreható társadalmi megosztottsághoz vezetett, hatalmas tömeg került ki a társadalmi integrációból, a foglalkoztatás beszűkült, a munkaképes népesség alig több mint a fele tudott megkapaszkodni a munkaerőpiacon. Emiatt a társadalom egy olyan berendezkedés felé sodródott, amire a társadalom többsége se nem vágyakozott, se nem hajlandó elfogadni annak neoliberális értékeit – vonta le a következtetést Gazsó.

   A professzor szerint a válságból az újkapitalista berendezkedés egész működésmódjának korrekciójával kell kiutat találni. Ezen azt értette, hogy egyetemessé kell tenni a közteherviselést, új alkut kell kötni a hazánkban működő multinacionális tőkével, limitálni kell a feketegazdaság mozgásterét, erősíteni kell az állam szerepét és az állam társadalmi támogatottságát. Erősíteni, nem meggyengíteni kell a szociális integrációt. A korrekciós társadalompolitikának végérvényesen el kell utasítania az olcsó munkaerőre bazírozó gazdasági prosperitás tézisét, mert a társadalom jólét iránti igényének növekvő kielégítése csak úgy következhet be, ha folyamatosan gyarapodnak a munkajövedelmek és közelednek az Európai Uniós átlaghoz – vélekedett.

    Gazsó Ferenc szerint felülvizsgálatot és változást igényel a hatalmi-uralmi rendszer kiépült működési módja is, mert a „demokratikus párturalom” – mint mondta – korlátozza a részvételi demokrácia érvényesülését, mellőzi az együttdöntési kényszert és nem teszi lehetővé a civil vétójog érvényesülését. Megérlelődött a politikai rendszer működésének alkotmányos szabályozását is érintő változások szükségessége, hiszen az intézményi rendszer korrekciója érinti a társadalom egészének teljesítőképességét – szögezte le. A szükséges változások a politikai erőviszonyok függvényei, nem mennek végbe automatikusan. A politikai osztály egymással szemben álló és kíméletlen hatalmi küzdelmet folytató csoportjainak ki kell érlelniük magukból egy olyan társadalmi berendezkedést, amelyben a gazdasági növekedés összekapcsolódik az életminőség javulásával. Máskülönben előfordulhat, hogy a konfliktust halmozó folyamatok olyan átfogó társadalmi válsághelyzetbe torkollnak, amikor nehezen kezelhető és ma még beláthatatlan veszélyeket hordozó kaotikus folyamatok kényszerítenek ki valaminő változásokat. Gazsó Ferenc szerint egy ilyen szituáció kialakulását mindenképpen meg kellene előzni.

 

Simó Endre, a Magyar Szociális Fórum koordinátora