Demokratikus rendszerkorrekciót sürget a Szociális Kerekasztal

 

S A J T Ó K Ö Z L E M É N Y

 

 

A Magyar Szociális Fórum Kerekasztala egyetért a társadalom fellépésével a kormány antiszociális intézkedéseivel szemben, és helyesli a jóléti és a közszolgáltató intézmények, a kórházak, az iskolák, a postahivatalok és a vasútvonalak védelmét. Minden törvényes eszközt igénybe kell venni azért, hogy fennmaradjon a magyar jóléti és közszolgáltató intézményrendszer, és megőrizzük a társadalom létfeltételeit. Ehhez közös érdeke fűződik a társadalom minden munkájából élő tagjának, függetlenül világnézeti vagy politikai hovatartozásától.

A jogos nemzeti elégedetlenség és felháborodás nem elég a kormánykoalíció társadalomellenes politikájának megváltoztatására: megoldást kell találnunk problémáinkra. A Szociális Kerekasztal a rendszerkorrekcióban, a tudatos társadalompolitikában látja a megoldást, és egyetértően támogatja Gazsó Ferenc professzornak, az MSZP Társadalompolitikai Tagozat tiszteletbeli elnökének az MSZP TPT január 20-i és az Országos Civil Fórum február 13-i ülésén előadott rendszerkorrekciós téziseit. Ugyanebben a szellemben támogatjuk Szili Katalinnak a Népszava február 23-i számában közzétett társadalompolitikai javaslatait.

A Szociális Kerekasztal egyetért tehát azzal, hogy a válságnak az a közvetlen oka, hogy a koalíció a kormányzati pozíció megőrzését fedezet nélküli túlköltekezésre építette. Ez a súlyos hiba sőt a társadalommal szemben elkövetett bűn azonban nem vezethet még súlyosabb hibához és még nagyobb bűnhöz, a jóléti és közszolgáltató intézményrendszer szétveréséhez.

A Szociális Kerekasztal egyetért Gazsó Ferencnek azzal a tézisével, hogy a magyar társadalom a teljesítőképesség mai szintjén is megtermeli az erőforrás-fedezetet ahhoz, hogy a humánerőforrást fenntartó rendszereket (oktatás, egészségügy, a generációs újratermelés intézményei), továbbá a társadalmi szolidaritást fenntartó szociális-jóléti szolgáltatásokat (ésszerű változtatásokkal) közpénzekből lehessen működtetni. Ezért a Szociális Kerekasztal nem tartja indokoltnak sem az oktatás, sem az egészségügy piacosítását. Elutasítja azt az elgondolást, hogy a nagyra duzzadt államháztartási hiányt az állam társadalmi szerepének minimalizálásával, a közszolgáltató intézmények piacorientálásával, illetve privatizálásával, az intézményes szolidaritás lehető legnagyobb mértékű beszűkítésével, illetve az öngondoskodás radikális kiterjesztésével kell feloldani. A Szociális Kerekasztal egyetért Szili Katalinnal abban, hogy újra kell gondolnunk - sőt hogy biztosan el kell utasítanunk – az állami szerepvállalás minimalizálására irányuló törekvéseket (a közszolgálat „piacosításával” magyarázott közösségvállalás-szűkítést), az öngondoskodás kiterjesztésével kapcsolatos illúziókat, és a társadalmi újratermelés leghosszabb távon ható szféráiban (ideértve az oktatás bizonyos részeit és az egészségügyet) a piaci megoldások szélesítéséhez fűzött reményeket.

A Szociális Kerekasztal ezért elkerülhetetlennek tarja a rendszerkorrekciót, elsősorban a jövedelem- és vagyonelosztás egyre jobban mélyülő és egyre elviselhetetlenebb egyenlőtlensége, a foglalkoztatás alacsony színvonala és a külföldi jövedelemkivonás mértéke miatt.

Nem tartható fenn az a helyzet, hogy – a közismert hazai szociológiai felmérések szerint - több mint hárommillió honfitársunk a létminimum alatt, további egymillió pedig a létminimum küszöbén él. Ezért társadalompolitikai törekvéseinket, a nagyobb társadalmi igazságosságot és a leszakadó rétegek fölemelését gazdaságpolitikai céljainkkal egyenrangúnak kell tekintenünk, és csak olyan gazdaságpolitikát követhetünk, amely ezeket a társadalompolitikai célokat is szolgálja.  Ez már csak azért is elkerülhetetlen, mert ekkora tömegek leszakadása lehetetlenné teszi a társadalom egészének fölemelkedését, és még a viszonylag jó helyzetben lévők jövőjét is veszélyezteti.

Nem tartható fenn az a helyzet sem, hogy - a Gazdasági Együttműködés és Fejlesztési Szervezet (OECD) adatai szerint – az OECD tagállamai közül, Törökországot kivéve, nálunk a legalacsonyabb a munkaerő-állomány kihasználása, tehát a foglalkoztatottak és regisztrált munkanélküliek együttes száma. 10 százalékponttal marad el az OECD átlagától, és 20 százalékponttal a skandináv és svájci értékektől. Ezért ragaszkodnunk kell a közpénzekből működtetett oktatás és egészségügy fenntartásához, és el kell utasítanunk a piacosítás és az öngondoskodás nagyobb mértékű kiterjesztését. Ezt elkerülhetetlennek tartjuk, mert a leszakadó rétegek jobbára alacsony műveltségük, hiányos szakképzettségük és rossz egészségügyi állapotuk miatt szorultak ki nem csupán a foglalkoztatottak, hanem a foglalkoztathatók köréből, s képtelenek a piaci szolgáltatások igénybevételére, az öngondoskodásra.

Végül nem tartható fenn az a helyzet sem, hogy 2005-ben - a KSH nemrég közzétett adatai szerint – a külföldiek nettó tulajdonosi jövedelme 1339 milliárd forint volt, a visszaforgatott tőkejövedelem, vagyis a külföldi tőkejövedelem itt felhasznált része 399 milliárd forint, az EU intézményeknek fizetett adók és a tőlük kapott támogatások egyenlege pedig 77 milliárd forint. E kettő együtt a külföldiek tőkejövedelmének alig 35,5 %-a. Ezért a magyar gazdaságpolitikának - a nemzetközi és nemzetek feletti intézményekkel, valamint a nemzetközi pénzügyi és gazdasági közösséggel együttműködve - az ország számára tartósan elviselhető pénzügyi feltételeket kell kialakítania, elsősorban a külföldi befektetőknek a hazai közkiadások fedezésében való nagyobb mértékű részvétele és tőkejövedelmük nagyobb mértékű magyarországi újrabefektetése útján. Ezt is elkerülhetetlennek tartjuk, mert az ország nyilvánvalóan képtelen a 2005-ben 864 milliárd forint összegű elsődleges jövedelemkivonás teljesítésére és különösképpen transzferálására.

 

2007. március 26.

 

 

Ács László (Zöldek Pártja)

Barna Olivér (Léttér Ifjúsági Társsegítő Egyesület)

Bordás Gábor (Szociáldemokrata Párt)

Budai Tamás közgazdász

Dobay Csaba (Független Újságírók Szövetsége)

Gajda Imre (Létforrás Ifjúságvédelmi Alapítvány)

Gazsó Ferenc szociológus

Dr. Gantner Péter (Peyer Károly Társaság)

Halmy Péter (Állásnélküli Diplomások Országos Bizottsága)

Dr. Heé Veronika egyetemi docens

Dr. Jánosi Gábor sebészorvos (Hosszútávú Egészségvédő Program Egyesület)

Kardos Gábor (Magyar Tehetségbank Szövetség)

Kerpen Gábor (PDSZ)

Lányi András (Élőlánc Magyarországért)

Meszlényi Ferenc (Hírker Szakszervezet)

Miriszlai Éva (Közegészségügyi Szakszervezet)

Molnár Ervin (Európai Integrációs Alapítvány)

Dr. Nagy Attila orvos (Debrecen)

Nemesszeghy Görgy (Magyar Éthosz Mozgalom és KALOT)

Opitzné Török Erzsébet (Fény a Fényben Egyesület)

Orbán Péter közgazdász

Dr. Pál László (Humanitas)

Prókay Sándorné, (Vasútegészségügyi Dolgozók Szakszervezete)

Simó Endre (Magyar Szociális Fórum Kerekasztala)

Simon István (Peyer Károly Társaság)

Dr. Sipos József (MSZP Társadalompolitikai Tagozata)

Strausz Róbert (Humanitás Társaság Ifjúsági Tagozata)

Dr. Szakolczai György közgazdász professzor

Dr. Szilvási István (MOK)

Szöllősi Istvánné pedagógus

Sztankovánszki Tibor (Szociáldemokrata Párt)

Tóth Edith (Lakástulajdonosok Érdekvédelmi Egyesülete)

Vajda János (MKMP)

Volentics Józsefné (MSZF KMB Nőtagozat)

Vörös András villamosmérnök, közgazdász

 

 

Sajtókontakt: 06-30-5927371