Bevezető a Rendszerkorrekciót a megélhetésért c. 2008. szeptember 29-i tanácskozáson

Simó Endre

    Sokasodnak a válságtünetek idehaza és nemzetközileg egyaránt. A piac és a magántulajdon mindenhatóságát hirdető neoliberális-monetarista rend nem hogy megoldaná a megélhetési problémákat, hanem elmélyíti őket. Félő, hogy a nemzetközi pénzügyi krízis hulláma hazánk fölött is átgördül, és – mint mindig – a leggyengébbek, a legelesettebbek esnek majd áldozatául. A honi vezetés passzivitása a fejleményekkel szemben arra utal, hogy a kormány cselekvőképtelen, politikája alárendelődött a transznacionális korporációk érdekeinek, nem tud és nem akar szociális értelmű rendszerkorrekciót végrehajtani. Az sem világos, hogy az ellenzék képes-e ilyen korrekcióra, és van-e hozzá kellő politikai akarat. Ezért félő, hogy társadalmunk alapvető megélhetési gondjai továbbra sem nyernek megoldást.

    Azért vagyunk itt, hogy világos és reális alternatívát tárjunk az emberek elé a tarthatatlanná vált neoliberális kurzussal szemben. Azt akarjuk, hogy nemzetünk felemelkedjék, és társadalmunk előre haladjon, ne pedig visszafelé. Ezt csak úgy érhetjük el, ha ennek a követelménynek megfelelő politikát juttatunk helyzetbe. Ezt az új politikát a MSZF-SZK „rendszerkorrekciós társadalompolitika” néven 2008. június 20-án meghirdette. Lényege a gazdasági növekedés meggyorsítása, az elosztási viszonyok módosítása a dolgozók javára, új egyensúly tőke és munka között az utóbbi javára. Evolúciós politika, mert nincs forradalmi helyzet, és a neoliberalizmus tartalékai még nem merültek ki a pénzügyi válság dacára sem.

    De nem elég szociális alternatívát szegezni a neoliberalizmussal szemben! Nem elég társadalomban gondolkodni, hanem nemzetben is kell. Helyre kell állítani nemzeti szuverenitásunkat is. Magyarország mérhetetlenül alárendelődött a globális érdekeknek mind gazdasági, mind katonai szempontból. Az alárendelődés, a nemzeti vagyon külföldi tulajdonba juttatása oly méreteket öltött, hogy veszélybe sodorja nemzeti fejlődésünket, jogos nemzeti érdekeink érvényesülését, és ezzel a magyar társadalmi haladást. Nemzeti szuverenitásunkat tovább korlátozza az Európai Unió új alkotmányos szerződése, a lisszaboni szerződés, mely föderatív szintre akarja emelni a neoliberalizmust, európai szuperhatalmi szintre delegálva olyan katonai és társadalompolitikai döntéseket is, amelyek eddig nemzeti hatáskörbe tartoztak. A lisszaboni szerződést december 17-én együtt szavazták meg a kormánykoalíció pártjai és az ellenzék. A Gyurcsány-kormány konvergencia programja maga is globális pénzügyi érdek hordozója, arra irányul, hogy hazánkat integrálja a nemzetközi pénztőke rendszerébe, az eurót a szükséges társadalmi egyensúly rovására is bevezessék Magyarországon, az ország külföldi érdekeknek törtnő teljes alárendeltségének árán is.

     Ezt a politikát mi nem csak az SZDSZ-szel és az MSZP-vel szemben utasítjuk vissza, hanem mindazokkal szemben is, akik ugyanezt művelik, csak más színben! 

    Meg kell szabadulnunk az elnyomástól, lényegesen csökkentenünk kell nemzetközi alárendelődésünkön. Olyan politika mögé kell felsorakoztatnunk a magyar társadalmat, amely feltartóztatja az elszegényedést, érezhetően enyhít a megélhetési gondokon, emberhez méltó életkörülményeket biztosít, és felemeli a nemzetet.

    Ennek érdekében el kell süllyesztenünk egy hajót: a neoliberalizmus hajóját. Menni fog, Barátaim, ne csüggedjetek! Mi búvár Kund nemzete vagyunk! És a magyar nép történelme azt mutatja, hogy nem csak szereti a szabadságot és a függetlenséget, hanem kész harcolni is érte! Ezt tette azzal, hogy megvédte a társadalombiztosítás rendszerét a külföldi tőke nyomulásával szemben. Ezt teszi most, hogy védi az egri kórházat, és védi a magyar földet. Ez a mi nemzetünk nagyszerű tettekre képes, ezért semmi okunk sincs csüggedni! Össze kell fognunk, hogy érvényt szerezzünk emberi, társadalmi, nemzeti jogainknak! Hogy senki se tekinthessen minket vendégnek saját otthonunkban!

     Cselekednünk kell! Társadalmi erővé kell válnunk, társadalmi erővé kell szerveződnünk!

Ezeknek a gondolatoknak a jegyében adom át a szót első előadónknak, Pataky Péternek, a Magyar Szakszervezetek Országos Tanácsa elnökének, aki Bérek, jövedelmek, megélhetés címmel tart előadást.

-.-