Álláspont az MSZF intézményesítésével kapcsolatban

 

    Azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy politikai ellenőrzése alá vonja a Magyar Szociális Fórumot, és rákényszerítse a szélsőbaloldal ideológiai hegemóniáját a Fórumot alkotó nem marxista többségre, Benyik Mátyás úr és csoportja 2007. május 20-án, vasárnap tervezetet terjesztett elő „A Magyar Szociális Fórum szervezeti és működési módjáról”. A tervet egy közelebbről meg nem nevezett csoport, a „Magyar Szociális Fórum Szervező Munkacsoportja” állította össze, és kizárta belőle a mozgalom szereplőinek túlnyomó többségét, kész tények elé állítva őket. Benyik tájékoztatása szerint tervüket június 9-én hagyják majd jóvá a budapesti Kossuth Klubban. Kérdésemre, hogy kiből tevődik össze a szervezeti és működési szabályzatot megfogalmazó „munkacsoport”, azt az írásos választ kaptam tőle, hogy „csak baloldaliakból”, nem pedig a „Simó féle csoportból”.

   A szöveget megfogalmazók kirekesztő magatartása előre vetíti az utat, melyet szerzői kínálnak az embereknek és a társadalomnak. A magyar sztálinisták kezdettől fogva elutasították a demokratikus szövetségi politizálást a neoliberális kapitalizmus meghaladásáért, az emberi és a szociális jogok, köztük az egészséghez fűződő jog érvényre juttatásáért a létező körülmények között. A Magyar Szociális Fórum 2002-ben történt megalakítása óta elutasítják az együttműködést azokkal a nem baloldaliakkal, akik ugyanazokért a célokért lépnek fel, mint a baloldal. Még azokkal a baloldaliakkal sem hajlandóak együttműködni, akiket demokratikus, antisztálinista szellem vezérel. A szélsőbaloldal szemében ezek az emberek „jobboldaliaknak” minősülnek, a szélsőjobboldallal cimborálnak és „fasiszták”. (Szakadék tátong a demokráciáról szóló propagandájuk és a szabadságjogok ellen irányuló tényleges tetteik között.) Megpróbálják hamvaiból feltámasztani a kelet-európai országokban porrá lett múltat. Az említett csoport két évvel ezelőtt kísérletet tett arra, hogy kisajátítsa magának a Magyar Szociális Fórumot. Létrehozta a Magyar Szociális Fórum Alapítványt, mintegy szervezeti irányba terelve a szociális mozgalmat. Az Alapítványból, továbbá az Alapítványt létrehozó Attacból még azokat a kommunistákat is kizárták, akik szembehelyezkedtek a sztálini vonallal, a szektás dogmatizmussal. A társadalmi jogokért folytatott harcunkban nem vesznek részt. Legutóbb a társadalombiztosítás piacosítása ellen irányuló budapesti május 13-i konferenciánkra sem jöttek el. Távolmaradásukat Benyik úr és csoportja azzal „igazolta” az Európai Szociális Fórum hálóján, hogy együttműködésünk más demokratikus erőkkel valójában „a szélsőjobboldallal való összefogásként” értelmezendő, és ebben ők nem akarnak részt venni.

    A Magyar Szociális Fórumnak az a része, amelyet képviselek, visszautasítja az MSZF biztosította szabad és nyitott együttműködési tér Benyik úr és csoportja javasolta kisajátítását, és a mozgalom intézményesítését. Ez a szélsőbaloldali kezdeményezés voltaképpen a Porto Alegre-i Charta karikatúrája, és ellentmond a szabadság és az emancipáció közös emberi céljának. A sztálinista csoportnak szüksége van a szociális fórumra, mert mérhetetlenül gyenge. Ezért úgy tesz, mintha elfogadná a Charta céljait, valójában viszont kétségbe vonja a Charta lényegét. Szavakban elfogadják ugyan a nyitott tér gondolatát, de hangsúlyozzák az „MSZF alapvetően baloldali jellegét”. Formálisan ugyan elfogadják, hogy az MSZF nem szervezet, de hét tagú „szervező bizottság” megalakítását javasolják, melyet egy olyan közgyűlés választana meg, amelyikben a szervezők által meghívott és kiválasztott szervezetek vehetnének részt. Elvileg ugyan elutasítják a politikai pártok részvételét a mozgalomban, a gyakorlatban azonban elfogadják a Munkáspárt 2006, és a hozzá kapcsolódó Magyar Szocialista Munkáspárt vezető szerepét, amely az országot irányította a szocializmus összeomlásáig. Céljuk nyilvánvaló: egy párti normák szerint szeretnék intézményesíteni a mozgalmat. Mi ezt nem fogadjuk el. A magunk részéről megerősítjük a Szociális Világfórum Elvi Chartájában foglalt célok érvényességét, és a Charta szellemében folytatjuk munkánkat. Nem lépünk a szélsőbaloldali önelszigetelődés útjára. Mi konkrét eredményeket akarunk elérni társadalmi téren, így meg akarjuk akadályozni a társadalombiztosítás üzleti alapokra helyezését, ezért elutasítjuk mind a szektásságot, mind az opportunizmust, hiszen a társadalmi célokat csak társadalmi összefogással lehet elérni.  Szabad és nyitott vita- és együttműködési tér maradunk. Olyan, amilyen kezdettől fogva voltunk, amióta 2002-ben személyesen kezdeményeztem és útjára indítottam (elnézést kérek a személyes hivatkozásért) a fórum folyamatot Magyarországon, azt követően, hogy ugyanabban az évben Porto Alegrében elhatároztuk az Európai Szociális Fórum megalakítását, lefektetve a világ- és az európai mozgalomhoz kapcsolódó MSZF alapjait, megfogalmazva a Magyar Szociális Fórum Chartáját (2002 október).  A Porto Alegre-i Charta – a magyar szélsőbaloldal kísérletétől és tervétől eltérően – senkit sem rekeszt ki a mozgalomból. A Charta filozófiája befogadó szellemű, elősegíti különböző világnézetű társadalmi erők összefogását és egymásra találását, a demokratikus összefogás kiszélesítését, a sokszínűség dinamikáját, mely nélkülözhetetlen az emberi és a társadalmi szabadság, a Charta céljának valóra váltásához.

    Véleményünk szerint a Magyar Szociális Fórum eltérítésére irányuló kísérlet ettől a céltól azoknak az érdekében áll, akik nem akarnak változtatni a fennálló neoliberális valóságon.+++

 

2007. május 27.                                                                          Simó Endre

 

Az állásponttal egyetértünk és közösnek tekintjük:

Dr. Sipos József és Dr. Jánosi Gábor