A rendszerkorrekciós stratégia céljáról

Simó Endre előadása a Magyar Szociális Fórum – Szociális Kerekasztal ”Rendszerkorrekcióval és társadalmi összefogással a válság leküzdéséért” c. konferenciáján

(Károli Gáspár Református Egyetem, Budapest, 2008. június 20.)

     Tisztelettel köszöntöm Önöket, külön megbecsüléssel köszöntöm körünkben azokat, akikkel évek óta együtt küzdünk a társadalombiztosítási rendszer üzleti alapokra helyezése ellen, az egészségbiztosítás szolidaritási rendszerének megvédéséért. Nagyszerű tapasztalattal lettünk gazdagabbak az óta, amióta a Magyar Szociális Fórum – Szociális Kerekasztal január 5-én társadalmi ellenállásra szólított fel a törvény megbuktatásáért. A törvényt az óta kénytelenek voltak visszavonni ugyanazok, akik kétszer is megszavazták. A társadalom úgy érte el ezt a nagyszerű sikert, hogy összefogott, az emberek kiálltak magukért és egymásért. Örülünk, hogy kovácsai lehettünk ennek a közös sikernek! A társadalmi ellenállást és összefogást arra a tudományos tézisre építettük, amely szerint a magyar társadalom megtermeli az erőforrás fedezetet ahhoz, hogy közpénzből tartsa fenn a humánerőforrásokat újratermelő rendszereket, az egészségügyet, az oktatást, a generációs újratermelés intézményeit, valamint a társadalmi szolidaritást fenntartó jóléti szolgáltatásokat. Azzal érveltünk, hogy nem igaz az állítás, miszerint az egészségügy és az oktatás fejlesztése csak a magántőke fokozott bevonásával biztosítható. A történtek arra utalnak, hogy a társadalom nem éri be azzal, hogy mások mondják meg, mi a jó neki, hanem bele akar szólni saját ügyeibe. Ez az állapot alapot nyújt arra, hogy ne csak ellenállást szervezzünk jogaink védelmében, hanem új társadalompolitikát hirdessünk meg a válság leküzdésére. Mert ha a társadalom nem mondja meg, hogyan akar változtatni a viszonyokon, hanem másoktól várja a megoldást, félő, hogy a megélhetési gondok nem hogy enyhülnének, hanem még súlyosbodni fognak is. Hazánkban ma több millió olyan ember él, akinek még a legalapvetőbb szükségletek kielégítése is gondot okoz: nélkülözni kénytelen a normális táplálkozást, a lakhatást, az egészséges életvitelt, nem tudja magát kipihenni a szakadatlan robotolás közepette, nem tud fizikailag regenerálódni. (Oktatásról, nevelésről, kulturálódásról, testedzésről, fizikai és szellemi képességek tovább fejlesztéséről nem is szólva.) 

   A magyar társadalom az elmúlt 18 évben olyan berendezkedés felé sodródott, amelyre a társadalom többsége se nem vágyakozott, sem annak neoliberális értékeit nem hajlandó elfogadni. Egybehangzó kutatási tapasztalat szerint az állampolgárok többsége nem találja helyét és perspektíváját a kialakult struktúrában, ugyanakkor mind kevésbé tűri a mélyülő társadalmi igazságtalanságot.

      A társadalmi elégedetlenség azért csap át társadalmi válságba, mert az érvényben lévő neoliberális társadalompolitika nem hogy megoldaná, hanem kiélezi az egészségügyi, a megélhetési és a népesedési problémákat, és egyik politikai térfélről sem tapasztalunk komoly programot az elszegényedési folyamat feltartóztatására, a megélhetési gondok orvoslására, az életkörülmények javítására. Hellyel-közzel látni ugyan törekvéseket az elégedetlenség kezelésére, de átfogó szociális stratégia egyik politikai oldalról sem körvonalazódik. Pedig a magyar társadalom több mint egyharmada létbizonytalanságban él, és ez a helyzet annak dacára sem változott, hogy mindkét oldal volt már hatalmon. A megélhetési költségek drasztikus emelkedése, és az alacsonyan tartott bérek, juttatások, segélyek miatt egyre több család és egyedülálló ember léte és egészsége kerül veszélybe. Az elmúlt évtizedben feltűnően szélesre nyílt a szociális olló, elmélyült a szakadék gazdagság és szegénység között, függetlenül attól, hogy ki volt kormányon. Tovább sérülnek alapvető emberi jogok: az egészséges élethez, a biztos megélhetéshez való jog.

     Az elszegényedés és a deklasszálódás nem csak az érintettek létét sodorja veszélybe, hanem hátrányosan befolyásolja az egész nemzet normális fejlődését is.

     Ilyen körülmények között nélkülözhetetlennek tartjuk, hogy a civil szféra maga lépjen fel egy új társadalmi stratégia igényével. Stratégiánkat „rendszerkorrekciónak” hívjuk, Gazsó Ferenc szociológus professzor tézisei nyomán. A Magyar Szociális Fórum – Szociális Kerekasztal két évvel ezelőtt fogadta el ezeket a téziseket, mert alkalmasnak találta őket egy új társadalompolitika megalapozására.

Rendszerkorrekciós alternatívánk

      Abból a tényből indulunk ki, hogy a szocializmus 18 éve megszűnt Magyarországon, és az óta kapitalizmusban élünk. Tisztában vagyunk azzal, hogy tőkés viszonyok között a műszaki fejlődés eredményeként felszabaduló munkaerő piaci szempontból fölöslegessé válik, ha csak valamilyen úton-módon nem bizonyul fizetőképesnek. Ahhoz, hogy a munkaerőpiacról kiszorult milliók a tőkés piaci viszonyok közepette is megélhessenek, sőt fejlődhessenek, módosítani kell a társadalmi viszonyokat az ő javukra. Mivel jelenleg nincs mód a tulajdonviszonyok radikális átrendezésére, az elosztási viszonyok kiigazítására kell összpontosítani. Véget kell vetni az elszegényedésnek, munkához és tisztességes megélhetéshez kell juttatni az embereket. Ennek érdekében új egyensúlyt kell teremteni tőkeérdek és társadalmi érdek között az utóbbi javára. Véleményünk szerint ebben áll az igazi társadalmi reform, nem a profit javára végrehajtott megszorító intézkedésekben! A mi stratégiánk arra irányul, hogy a megtermelt érték a szükségletek arányában kerüljön elosztásra a termelőeszköz tulajdonosa és a társadalom között. Ez új alkut, a társadalom számára előnyösebb megállapodást föltételez tőke és munka között. Hogyan?  Tőke és munka világának közös érdeke fűződik a gazdasági növekedés serkentéséhez, a nemzetgazdaság jövedelemtermelő képességének növeléséhez. Sok tekintetben közös érdek fűződik a külfölddel szembeni adósságállomány csökkentéséhez, és a szükséges pénzügyi egyensúly megteremtéséhez az euró bevezetése céljából. Közös érdeknek tűnik a gazdasági stabilitás és a társadalmi kohézió erősítése is. A Magyar Szociális Fórum stratégiája arra irányul, hogy a közös célokat a megtermelt érték növelésével, azaz a foglalkoztatás bővítésével érjék el. Adóreformot tartunk szükségesnek a foglalkoztatás gyors növeléséért, a kis- és közepes vállalatok terheinek lényeges enyhítéséért a munkahelyteremtés érdekében. Alapvetőnek tartjuk a szövetkezések ösztönzését. Úgy látjuk, hogy az értékteremtés kibővítésére alapozott gazdaságpolitikával, és hozzá rendelt jogi és más eszközökkel hosszabb távon az adósságproblémát is meg lehet oldani. Stratégiánk szerint az Uniós erőforrásokat is a nemzetgazdaság dinamizálására és a foglalkoztatás bővítésére kell fordítani. A rendszerkorrekció sarkalatos pontja a multinacionális cégek, a transznacionális korporációk szerepének újraértékelése a magyar gazdaságban. A profittranszfer sokszorosa a tőkebeáramlásnak, az országban megtermelt tőkehozadék túlnyomó része külföldre áramlik. A Magyar Szociális Fórum kezdeményezi, hogy korlátozzák a multik nyereségének kivitelét az országból, és a magyar állammal kötött szerződéseik újratárgyalása révén szüntessék meg a honi vállalkozásokkal szemben élvezett kiváltságaikat, a szabad versenyt korlátozó előnyeiket. Az általunk hirdetett társadalompolitika célja, hogy a hazánkban megtermelt érték az országban maradjon, és az eddiginél lényegesen nagyobb mértékben szolgálja a magyar nemzetgazdaság fejlődését. Az elosztási rendszert érintő fontos kérdés a spekulációs tőzsdei tranzakciókból származó nyereség progresszív megadóztatása is.

     Korrekciós célú társadalompolitikánk szakítani akar az olcsó munkaerőre alapozott hazai prosperitás hamis tézisével, és azt hirdeti, hogy a jövedelemtermelő képesség növekedésével arányos béremelkedés következzen be. Hiszen antagonisztikus ellentétekhez, a demokratikus szabadságjogokat érintő feszültségekhez vezethet, ha a bérjövedelmek 60 százaléka létminimum közeli, illetve alatti, és még a folyamatos életvitelhez szükséges igen szerény szükségletek kielégítéséhez sem elegendő, miközben a nemzeti jövedelem aránytalanul nagy része a felső tízezerhez kerül. Legelső lépésként csökkenteni kell a munkából származó jövedelmek nemzetközi összehasonlításban is kirívóan magas arányú elvonását, egyidejűleg pedig meg kell szüntetni a tőkejövedelmek adómentességét. A közteherviselésben érvényre kell juttatni az egyetemesség és a progresszivitás gyakorlatát, a jövedelem- és vagyonarányos adózást.

Rendszerkorrekció és rendszerváltás

     A létező tőkés rend kiigazítása nem jelenti, hogy lemondanánk a rendszer megváltoztatásának lehetőségéről. A rendszer megváltoztatására egyébként az Emberi Jogok Egyetemes Törvénye is feljogosít azzal, hogy 28. cikkében leszögezi: Minden személynek joga van ahhoz, hogy mind a társadalmi, mind a nemzetközi viszonyok tekintetében olyan rendszer uralkodjék, amelyben teljes hatállyal érvényesülhetnek az emberi jogok és a szabadságjogok. Új társadalmi stratégiánkat éppen azért tartjuk reálisnak, mert nem téveszti össze a történelmi célt a közvetlen feladattal, és egyszerre utasítja el mind az álforradalmiságot, mind a rendszernek behódoló opportunizmust. Rendszerkorrekciós stratégiánk szerves része annak a folyamatnak, amely a jelen körülményei között arra irányul, hogy később majd teljesen elháruljanak az akadályok az emberi emancipáció és a közösségi felemelkedés útjából, és kiteljesülhessen a szabadság a maga sokféle dimenziójában.

Rendszerkorrekciót kivel?

Az a társadalmi stratégia, amelyet ma meghirdetünk, csak társadalmi összefogással valósítható meg, a demokratikus erők lehető legszélesebb együttműködésével. Azért szükséges ezt nyomatékosan hangsúlyozni, mert a társadalmi érdek javára váló új egyensúlyt nem teadélutánon fogjuk elérni, hanem kemény küzdelemben. A pénzügyi csoportok nem fognak saját jó szántukból lemondani kiváltságaikról, ők csak kellő erő láttán engednek. Ez az erő a társadalmi összefogásban rejlik, és a Magyar Szociális Fórum a jövőben is integráló szerepet kíván játszani az összefogás érdekében. Azt tapasztaltuk, hogy az emberek nagyon pozitívan reagáltak arra a filozófiánkra, miszerint nincs bal- és jobboldali egészség, hanem emberi egészség van. Bízunk benne, hogy hasonlóképpen pozitív fogadtatásban részesül az az álláspontunk is, miszerint nincs bal- és jobboldali megélhetési gond, hanem a megélhetés közös gond. Sajnos, ezt a közös gondot eddig még sem a baloldal, sem a jobboldal nem küszöbölte ki az életünkből. A rendszerváltás előtt kb. egymillió szegény élt az országban, ma a lakosság 42 százaléka vallja magát szegénynek, de ha nagyon szigorúak akarunk lenni, akkor is a lakosság egyharmada számít annak. Ezért az állapotért nem a bal- vagy a jobboldal a felelős, hanem a kettő együtt. Mindketten ugyanazon rendszernek rendelődtek alá. Nevezetesen annak a rendszernek, amely a társadalmi érdekkel szemben a magánérdeknek biztosít elsőbbséget. Természetesen vannak különbségek, olykor lényeges különbségek is a két politikai pólus között. Ott van például az egészségbiztosítás kérdése, a nyugdíjak, a munkahelyteremtéssel kapcsolatos tervek, a transznacionális trösztök kiváltságainak kordába szorítása. De minőségi változás az emberek életében csak akkor érhető el, ha – Gazsó professzor szavaival élve – a kialakult új kapitalista berendezkedés egész működésmódját korrigálják. Erre viszont nem látunk átfogó törekvést egyik oldalról sem. Ezért félő, hogy alapvető megélhetési, népesedési, nemzeti gondok továbbra sem nyernek megoldást. Az elmúlt évek világosan bizonyították, hogy nem lehet alapvető társadalmi ügyekben a társadalom kikapcsolásával, vagy pedig egyenesen a társadalom ellenére dönteni. Az emberek többé nem tűrik el. Helyet követelnek maguknak a létüket érintő döntések előkészítésében és meghozatalában. Nem azért akartak rendszerváltást, hogy jogaik beszűküljenek, hanem azért, hogy jogaik kibővüljenek. Tömeges elégedetlenség tapasztalható a parlamenti demokrácia működésével kapcsolatban, amiatt, hogy választott képviselőik gyakran nem a választók akaratának engedelmeskednek, hanem a pártokénak, melyek kisajátítják maguknak a népképviselet jogát, esetenként pedig kifejezetten a népi akarattal ellentétes döntéseket hoznak. (Példa rá az egészségbiztosítás és a tandíj, a nyugdíjkorhatár tervezett felemelése, illetve a munkahét tervezett meghosszabbítása.)  A törvényhozás és a népakart közti feszültségre utalnak a népi kezdeményezésre születő újabb és újabb népszavazások is. Korrekcióra szorul hát maga a demokrácia, a demokratikus intézményi rendszer működése is. A neoliberális szisztéma zárt rendszer, kirekesztő jellegű, nem engedi meg a társadalmi részvételt, legalábbis minimálisra igyekszik korlátozni. Ezen az állapoton mi változtatni akarunk úgy, hogy a képviseleti demokrácia ötvöződhessen a részvételi demokráciával, és a közösségek közvetlenül is dönthessenek saját ügyeikről, ne csak delegált képviselőiken keresztül. A közösség akarata pedig legyen kötelező a képviselőre nézve, akár a visszahívás terhe mellett is. Véleményünk szerint a részvételi demokrácia intézményesítése érdekében módosítani kell az alkotmányt. A Magyar Szociális Fórum – Szociális Kerekasztal nem rendeli alá a társadalmi érdeket egyik pólus hatalmi érdekeinek sem, hanem a társadalmi és a nemzeti érdek elsődlegességét képviseli. Pártoktól független szereplője a magyar valóságnak, és nem fűtik hatalmi ambíciók. Támogatunk minden olyan intézkedést, amely az életkörülmények javítását szolgálja, függetlenül attól, hogy kitől származik, és fellépünk minden antiszociális intézkedéssel szemben, függetlenül attól, hogy bal- vagy jobboldali kormánytól származik-e. Az MSZF-SZK demokráciában és szabadságban kívánja érvényre juttatni az emberi- és a társadalmi jogokat. Az emberekre bízza, melyik utat választják.

    Azt javasoljuk az embereknek, a lakosságnak, a dolgozó kollektíváknak, hogy helyi szinteken is alakítsanak lakossági fórumokat, és közösen lépjenek fel konkrét közös célok valóra váltásáért! Mindenekelőtt a legalapvetőbb helyi és emberi szükségletek kielégítése érdekében. Az ilyen fórumok arra is módot nyújtanak, hogy megismerjék egymást, és kiválasszák maguk közül azokat, akikben megbíznak, mert az ő érdekeiket, a közösség érdekét képviseli becsületesen, tisztességesen.

    A Magyar Szociális Fórum – Szociális Kerekasztal véleménye szerint a társadalmi gondok megoldásának a közvetlen demokrácia kibontakoztatása az egyik kulcskérdése.

    A fenti célokért összefogásra szólítunk fel mindenkit, függetlenül attól, hogy mi a világnézete, milyenek a kulturális gyökerei és melyik pártra szavaz.

-.-