Rendszerkorrekciós Nemzet-stratégia.

A magyar társadalom egy évtizedek óta elmélyülőben lévő válság kritikus pontjához érkezett. Ha nem sikerül rövid időn belül széles-körű társadalmi egyetértésre és összefogásra épülő nemzet-stratégiát létrehozni, a magyar társadalom általános újra-termelési folyamatai végzetes lepusztulási lejtőre kerülhetnek.

Igen nagy jelentősége van tehát annak, hogy minél hamarabb átfogó „diagnózis” és megoldási „terápia” szülessen. Az orvosi analógia azért is helyén való, mert a magyar társadalom valóban „beteg”, a szó közvetlen és átvitt értelmében is. A magyar népesség testi-lelki egészsége a legrosszabb Európában, és számos alapvető életfunkcióit tekintve társadalmunk ön-pusztító patologikus magatartás-mintákat követ. Az illúziók eloszlatása érdekében azonban fontos leszögezni, hogy helyzetünknek nincs olyan megoldása, amely gyors, egyszerű és „olcsó”. Legalább egy évtizeden át volna szükség egy igen nehéz, kockázatos és sok áldozattal járó stratégiát megvalósítani annak érdekében, hogy reális esély nyíljék a válságból való kiút megtalálására. Ezért az most nem látszik célszerűnek, hogy operatív kormányzati intézkedések szintjének megfelelő követelményeket fogalmazzunk meg, hiszen ennek még számos előfeltétele egyáltalán nincs meg.

A fő probléma ugyanis éppen az, hogy a gyakorlati intézkedéseket egy átfogó, belső összhangot mutató, a többség bizalmát és aktív közreműködésének esélyét ígérő stratégiára kellene építeni. Amíg ez nem jön létre, addig nemcsak, hogy nincs értelme pl. az adórendszer, a család-támogatás, egészségügyi, oktatási, vagy foglakoztatási rendszer operatív kérdéseit részletesen kidolgozni, de minden ilyen törekvés inkább csak az egyébként is meglévő zavart fokozná, mert jó szándékúan, de egymással össze nem egyeztethető követelményeket igyekezne megfogalmazni. Úgy véljük tehát, hogy a jelenlegi fázisban sokkal inkább az olyan stratégiai jellegű célokat és eszközöket kell megfogalmazni, amelyek egyben a törekvéseink fő érték-irányultságát fejezik ki. A gyakorlatias részletek kidolgozására tehát csak az után kerülne sor, miután az alapvető érdek és érték-összeütközések után kiderült, hogy az adott külső és belső újratermelési és uralmi korlátok milyen rendszer-korrekciós teret nyitnak meg számunkra.

Az új nemzet-stratégia alapját ugyanis a húsz éve fennálló rendszer alapvető változtatása, korrekciója jelenti. A „rendszer-váltás” rendszere nemcsak arra volt képtelen, hogy a magyar társadalom többsége számára egyre javuló életkörülményeket teremtsen, de még arra is, hogy legalább a múlt rendszerben elért életszínvonalat és szociális biztonságot fenntartsa. Jól jelzi ezt, hogy a keresők „alsó” kétharmadának reálbérei a 40 évvel ezelőtti szintre süllyedtek vissza, és az alapvető életkilátások bizonytalanabbak, mint az elmúlt harminc évben bármikor. És ez csak a társadalmi újratermelés közvetlen anyagi szintje.

A népesedési és általános egészség-viszonyok állapota ugyanis még az anyagi viszonyoknál is drámaibb képet mutat. Már most is közel 50%-kal többen halnak meg évente, mint amennyin születnek, és, ha a trendek folytatódnak, tíz éven belül kétszer annyian fognak. És végül harmadik, legmélyebb létszinten a népesség lelki, erkölcsi és szellemi folyamatai túlzás nélkül végzetes állapotba kerültek. Az elemi szintű együttérzés, szolidaritás, becsületes normakövetés, együttműködési készség társadalmi kohézió szempontjából döntő fontosságú „készletei” rohamos gyorsasággal fogyatkoznak, és szinte naponta lehetünk tanúi az egyre vészjóslóbb következményeknek.

Mindezt súlyosbítja, hogy a közbeszéd tele van alkalmatlanabbnál alkalmatlanabb „fél-igazságokkal”, hamis sőt hazug, de nagy erővel hirdetett és így hatékonyan félre-tájékoztató értelmezési keretekkel és fogalom-készletekkel.

Ennek a következménye, hogy éppen a lényeg válik elbeszélhetetlenné, melynek nyomán fokozódik a tehetetlen düh és indulat.

Az a lényeg tudni illik, amely szerint a lepusztulási válságunk oka nem az, hogy a magyar állam és annak polgárai rendszeresen többet fogyasztanak, mint amekkora a teljesítményük. Hanem az, hogy az országot uraló multinacionális tőke-struktúrák lényegesen kevesebb bért és adót fizetnek a Magyarország nevű „lokalitásnak”, mint amennyi értéket „elfogyasztanak” azzal, hogy használják az érték-tereinket. Vagyis, hogy az a struktúra, amelytől a rendszerváltás valamennyi kormánya a felemelkedésünket várta és remélte, itt létével az egyre nagyobb deficitet termeli újra az ország számára, ám a hamis magyarázó ideológiákkal ezt az ország kudarcaként képes beállítani, és a kilábalást a számára való még nagyobb kivonható profit-tömeg előállításában láttatja. A külföldi tulajdonú vállalatok profitja évi 22 milliárd dollár, míg az általuk fizetette adó és bér mindössze 6 és 4 milliárd dollárt tesz ki, vagyis „ideiglenesen hazánk területén való tartózkodásuk” évente kb. 5-7 milliárd dollár nettó veszteséget jelent Magyarország számára. Amíg ezen a számunkra végzetesen deficites jövedelem-szivattyún nem változtatunk, addig bármilyen kitűnő eljárásokat is találunk ki a hazai jövedelem-folyamok alakítgatására, a lepusztulásunkat aligha tudjuk megállítani. Ráadásul folyamatosan növeli az elszívást a másik jövedelem-szivattyú is, amely az ennek nyomán növekvő államadósság kamata, ez szintén 5-7 milliárd dollárra tehető évente.

És végül a legkényesebb probléma, hogy a parlamenti pártok mindegyike tabunak tekinti ezt a kérdést, és inkább hamis módon egymásban vélik felfedezni a válság okát, hozzá nem értéssel, erkölcstelenséggel és/vagy korruptsággal vádolván egymást. Ám ez csak a diskurzus-tér további torzulását, illetve a széleskörű társadalmi összefogás lehetőségének szétroncsolását eredményezi, hiszen, ahogy Bibó fogalmazott „hamis kérdésekre keresnek álságos válaszokat”, mert a valós kérdések fel sem tehetők, következéskép meg sem válaszolhatók.

Mindebből világosan adódnak a felelősen gondolkodó társadalmi csoportok feladatai. Az első és legfontosabb az itt vázolt lényeg széleskörű nyilvánosságban való elbeszélhetőségének a megteremtése. Mindez csak a nyilvánosság szerkezetének radikális megváltoztatásával, új társadalom-kommunikációs terek létrehozásával lehetséges. A második egy olyan átfogó nemzeti vagyon-leltár elkészítésének a kikényszerítése, amely azt tisztázhatná, hogy milyen vagyon-vesztést szenvedett el a magyar társadalom, és egyáltalán mi az, amire egy új nemzet-stratégiát építhetünk.

Ráadásul itt nem csak az anyagi vagyonokról kellene pontos számadás, hanem a természeti és emberi tőkék készleteiről is, hiszen ezek az előttünk álló évtizedek során mindenütt a világon rohamos gyorsasággal fognak felértékelődni.

Ha van a helyzethez illő „nyelv”, és átfogó pontos kép a felemelkedést lehetővé tevő vagyonunkról, akkor erre építve lehet olyan évtizedes ívű nemzet-stratégiát elkészíteni, amelynek alapja csakis a társadalmi-gazdasági viszonyainkat uraló multinacionális tőke-struktúrákkal való új alku lehet. Ki kell kényszerítenünk minden kedvezmény és juttatás megszüntetését, sőt az adó és járulék-rendszer olyan átalakítását, amely a következő évtized során e tőke-struktúrákra lényegesen nagyobb terheket ró. Teljesen alaptalan blöff az a fenyegetés, hogy ebben az esetben „itt hagynak” bennünket, mert miért hagynának itt, ha egyszer minden kockázat nélkül vonhatnak ki jelentős profitot, másrészt versenytársaik a kedvezőtlenebb feltételek mellett is azonnal benyomulnak a helyükre, az általuk „üresen hagyott” piacokra. Ez már csak azért is így van, mert a multik profitjának zömét a banki, pénzügyi, biztosítási, informatikai, telekommunikációs, média és kereskedelmi szolgáltatások teszik ki.

Mindehhez azonban következetes, felelős stratégiai gondolkodásra épülő kormányzati cselekvésre van szükség. Törekvéseink lényegét tehát az előttünk álló hetek, hónapok során olyan társadalmi légkör megteremtése kell, hogy képezze, amely elősegítheti a fordulat lejátszódását, és a társadalmi, gazdasági, politikai eliteknek az önfeladó kollaboráció felől a bátor alkudozásra épülő nemzeti érdekvédelem felé való terelését. A megerősödő civil-szférának az ebbe az irányba mutató folyamatok minél szélesebb körű társadalmi összefogásra épülő rendszerét kell kiteljesítenie.