Bevezető

·           Köszönet a kezdeményezésért a Magyar Szociális Fórumnak, és személy szerint is Simó Endrének. Üdvözlöm a civil szervezetek érdeklődését és aktivitását.

·           A Kormány elsősorban a Parlamentnek felelős, és ott – plenáris, illetve bizottsági keretek között – rendszeresen beszámol az Afganisztánnal kapcsolatos döntésekről, fejleményekről.

·           Ugyanakkor fontos, hogy a civil szervezetek közvetlenül is lehetőséget kapjanak álláspontjuk kifejtésére, és véleményüknek a kormány álláspontjával való ütköztetésére.

·           Örvendetes, hogy az Afganisztánnal kapcsolatos vitában nem csak a szűk magyarországi biztonságpolitikai elit, hanem a szélesebb kör részt vesz.

·           Megígérhetem, hogy az itt elhangzottakat hűen jelentem majd a Minisztérium vezetésének és a kormányzat illetékes vezetőinek.

Az afganisztáni misszió – miért vagyunk ott?

·           Afganisztán a világ egyik legelmaradottabb országa, mely jelenleg az állam elemi funkcióinak ellátására is képtelen („működésképtelen állam), ezért tartós külső támogatásra szorul. E nélkül az ország anarchikus állapotba süllyedne, és újra a nemzetközi terrorista szervezetek hátországává válhatna.

 

·           Az Afganisztánból kiinduló fenyegetések, így a politikai instabilitás, kábítószer-kereskedelem, terrorizmus, illegális migráció, stb. nem csak a térségre, hanem globálisan is fenyegetést jelentenek. E kihívásokat csak széles körű nemzetközi együttműködés révén lehet kezelni.

 

·           A 2003-ban, ENSZ BT-felhatalmazással indult ISAF-misszió fő célja, hogy képessé tegyük az afgánokat az ország biztonságának szavatolására (hadsereg és rendőrség fejlesztése), valamint elősegítsük a kabuli kormányzat kapacitásainak erősödését.

 

·           Az NATO által vezetett ISAF misszió része a nemzetközi közösség szélesebb erőfeszítésének, amely az ENSZ vezetésével, ENSZ BT-határozatok alapján, az EU részvételével zajlik. A nemzetközi közösség célja az afgán kormány kapacitásainak növelése a kormányzás valamennyi területén (jogállamiság, oktatás, egészségügy, mezőgazdaság, stb.).

·           A nemzetközi stratégia azzal számol, hogy az afgán kapacitások erőteljes fejlesztése révén az ISAF-erők mindinkább támogató szerepre válthatnak, majd ezzel párhuzamosan sor kerülhet a feladatok fokozatos átadására. Ennek azonban előfeltétele, hogy a biztonságot meg kell teremteni és fenn kell tudni tartani. A nemzetközi fejlesztési támogatásnak természetesen ezt követően is folytatódnia kell.

·           Az ISAF-hozzájáruló országok az új afganisztáni stratégia 2009. decemberi bejelentése óta 40.000 fős csapaterősítést küldtek Afganisztánba, amellyel a nemzetközi erők létszáma mintegy 150.000 főre növekedett.

·           Az új stratégia központi eleme a lakosságközpontú megközelítés, mely szerint a művelet a kiemelt lakossági központok védelmére, az ellenállók gyengítésére, és az afgán központi és helyi kormányzati szervek erősítésére irányul.

·           A februárban megkezdődött Helmand tartománybeli offenzíva után a stratégia következő „mérföldköve” a szeptember végén megkezdett kandahári művelet.

·           A NATO novemberi, lisszaboni csúcstalálkozója megfelelő alkalmat nyújt a stratégia eddigi eredményeinek értékelésére. Lisszabonban a Szövetség várhatóan bejelenti, hogy az átadási folyamat („transition”) 2011 közepén megkezdődik és a jelenlegi elképzelések szerint 2014-ben befejeződik. Arra az időre a tervek szerint befejeződhet a harcoló alakulatok kivonása. Támogató jelenlét persze azt követően is lehetséges, de az ország biztonságáért viselt elsődleges felelősség az afgánoké lesz.

·           Egyértelművé kell azonban tenni, hogy az átadás nem az erők azonnali kivonását, meghátrálást, hanem a feladatrendszer átalakítását jelenti, valamint, hogy a stabilizáció iránti tartós nemzetközi elkötelezettség változatlan.

Magyar érdekek, hozzájárulás

·           Mára bizonyos hagyományos fenyegetések mellett megjelentek, megerősödtek az ún. új típusú biztonsági kihívások (szervezett bűnözés, terrorizmus, kábítószer-kereskedelem, illegális migráció, kibernetikai fenyegetések stb.). Ezek Magyarországot is közvetlenül érintik.

 

·           E fenyegetések és kihívások kezelésére csak a nemzetközi közösség (ENSZ, EU, NATO) aktív tagjaként vagyunk képesek.

 

·           A Szövetségben meglévő tagságunk nem csupán jogokkal, hanem kötelezettségekkel is jár. A NATO sikerének titka a szövetségi szolidaritás: az „egy mindenkiért mindenki egyért” elv.

·           Az afganisztáni misszió a NATO legjelentősebb műveleti prioritása, így a tagországok szerepvállalása a szövetségesi szolidaritás egyik fő fokmérőjévé vált.

 

·           NATO- (és EU)-tagként hazánknak hozzá kell járulni a szövetségesek biztonságát érintő fenyegetések közös leküzdéséhez. Gondoljunk a NATO balkáni, boszniai és koszovói szerepvállalására, amelyben a NATO valamennyi tagországa részt vállalt.

·           Aki kételkedik benne, hogy ott kell lennünk Afganisztánban, képzelje magát azon amerikai, brit, norvég, vagy akár osztrák, svéd választók helyébe, akik elfogadták, sőt támogatták a NATO balkáni (majd afganisztáni) elkötelezettségét.

 

·           A missziókban történő részvétel máshonnan pótolhatatlan tapasztalatot jelent katonáink számára (önkéntes katonák!).

 

·           A magyar szerepvállalás terén a fő hangsúly a tartomány biztonságán túl a képzésen, a kapacitás-építésen van (helikopter-kiképzők, katonai szakoktatók, fejlesztési, újjáépítési támogatás stb.), de a magyar kontingensnek van olyan eleme, amelynek vannak harcoló feladatai.

·           Háborús környezetben bizonyos esetekben a harcokban is részt kell venni, például ahol együtt kell mozogni a kiképzendő afgán zászlóaljakkal. Ez az afgán haderő felkészítésének leghatékonyabb módja. Minél jobb munkát végzünk a kiképzés terén, annál hamarabb válik lehetővé jelenlétünk csökkentése, majd kivonása.

 

·           Nem mondhatjuk nyíltan azt, hogy csak kockázat nélküli feladatokat vagyunk hajlandóak elvállalni. Ez aránytalan teherviselést feltételezne, ezáltal ellentmondana a szövetségesi szolidaritásnak. A NATO-ban nem lehetnek első- és másodrangú tagok!

 

·           Nincsen tudomásunk 200 fős harcoló alegység kiküldésére vonatkozó tervekről. Bajnai Gordon miniszterelnök 2009 decemberében jelentette be a kontingensünk megerősítését 200 fővel. A bővítések döntő része ez év végéig megvalósul (kabuli nemzetközi repülőtér működtetési-irányítási feladatainak ellátása; kabuli ANA logisztikai iskolába kiképzők küldése; helikopter-kiképzők).

 

·           A következő hetek feladata a NATO lisszaboni csúcstalálkozójának előkészítése, az átmenet stratégiájának kidolgozása.

·           Ezt követheti a magyar szerepvállalás hozzáigazítása a NATO stratégiájához és az afganisztáni biztonsági helyzethez. Sem újabb 200 fős erősítés, sem kivonulás nincs napirenden.

·           Tartjuk magunkat az „együtt mentünk be, együtt jövünk ki” elvhez.

·           Az elmúlt években több, afgán parlamenti, valamint Baghlan tartománybeli képviselőkből álló delegáció tett látogatást Magyarországon. Ezek során rendre kiemelték, hogy hálásak a magyar segítségért, és továbbra is számítanak a nemzetközi közösség aktív támogatására az ország újjáépítése érdekében.

HM honlap

·           Mind a nemzetközi, mind – egyre inkább – a hazai sajtóban sok szó esik az afganisztáni misszióról, valamint számos kutató, elemző publikál e témában. Az érintett magyar minisztériumok (HM, KüM) honlapjain is rengeteg használható információ jelenik meg a magyar szerepvállalásról.