Sipos József, az MSZP TPT ügyvivőjének előadása a Rendszerkorrekciót a megélhetésért c. tanácskozáson, 2008. szeptember 29-én
Tisztelt Konferencia!
Kedves Hallgatóság!
„Rendszerkorrekcióval a megegyezésért” című korreferátumomnak már a címével is azt kívántam jelezni, hogy a jelenlegi társadalmi feszültségek csökkentésére csak akkor van lehetősége a kormánynak és a gazdasági-politikai elitnek, ha a Gyurcsány Ferenc: Megegyezés c. dokumentumában felvázolt terveket, illetve az abból kiinduló és már a parlament elé terjesztett adótörvény-tervezetet, és a most készülő 2009-es költségvetési törvénytervezet alapelvei eleget tesznek a mai tanácskozásunk témáit is magában foglaló elveknek és követeléseknek. Vagyis a gazdasági- és politikai elitnek e törvénytervezetek úgy kell módosítaniuk, hogy azok eleget tegyenek a mai magyar kapitalizmus demokratizálásának, röviden az elmúlt 20 évben kialakult rendszer demokratikus korrekciójának!
Ezt parancsolják a mára felhalmozódott világgazdasági, külgazdasági, a belpolitikai- és társadalompolitikai ellentmondások és feszültségek is. Ezt az általánosítást bizonyítják az elmúlt napokban a napilapokban megjelent nyilatkozatok és helyzetértékelő cikkek is.
A nemzetközi pénzügyi válság hatására a francia elnök a kapitalizmus etikai alapon történő újragondolását és újraszabályozását jelölte meg legfontosabb céljának. Persze ezt nem kell komolyan vennünk, mert esetleg csak akkor lesz belőle valami, ha azt a tömegmozgalmak kikényszerítik.
A Népszabadság, szeptember 27.-i szombati mellékletében Almási Miklós arról ír, hogy – idézem – „az amerikai (és közvetve: a világ) pénzügyi rendszere forog kockán.” A pénzügyi válságba került óriáscégeknek dobott állami mentőövek gyakorlatilag azok államosítását jelentik. Ami napjainkban a világra tekeredik – írja – „ az a harminc éve épülő-burjánzó amerikai típusú pénzügyi rendszer … válsága.”
De jöjjünk közelebb a magyar valósághoz. Gombár Csaba: Leszivárog? C. cikkében élesen elítéli azt a 20 ével hangoztatott és gazdagok között igen népszerű liberális gazdasági tételt, hogy csökkentsék a vállalkozások adóterheit, mert a „felhalmozódó gazdagság szépen leszivárog a társadalom eresztékein, így mindenki jól jár.” Ezt a hazugságot mi soha sem fogadtuk el!
Fontos az, hogy a mostani vitában megszólalt Róna Péter. Ő évtizedekig Amerikában, a banki szektorban dolgozott vezető állásokban. Ő a 168 Órában arról is beszélt, hogy az SZDSZ az adócsökkentési ötleteivel a nagyvállalkozók érdekeit érvényesítené adócsökkentési ötleteivel, s – idézem – „mintegy 200 milliárd forintot lapátolna át a nagyvállalatok zsebébe a szerény körülmények között élők kárára.” Szerintem itt kezdődik az őszinte beszéd!
Ő az aki, a szeptember 28.-i Vasárnapi Hírekben bátran kijelentette, hogy – idézem – „a magyar gazdaságpolitikai rendszer abszolút tőkeközpontú, s centrumában nem a tudás, a társadalom és a piac áll.” Rónai szerint ez a modell már megbukott! Egyértelműen megfogalmazza, hogy a „mai adórendszer nem verseny semleges, mint ahogy a támogatási rendszer sem, hiszen ennek a végeredménye az, hogy a multinacionális cégek igencsak versenyképesek, ám a hazai kis- és középvállalkozások nem.”
Azt is kimondja, hogy a „tőke most már az országot nem fogja kihozni abból a helyzetből, amibe került. Az összes hazai termelőeszköz 66 (!) százaléka van külföldi ellenőrzés alatt. Ez óriási szám. Ezt privatizációval tovább növelni nem érdemes.” Rónai Péter joggal tartja fontosnak, hogy mindezeket tudva a hangadó közgazdászok mondjanak le a „nagy tőkevárásról, s helyezzük át a hangsúlyt egy más gazdasági megközelítésre, ami a komparatív előnyök meghatározására épül.” Kiugrási lehetőségnek az agráriumot és az oktatást tekinti. Együtt. A vizgazdálkodást is stratégiai ágazatnak tekinti. Az ország vízkészletét olyan értékesnek, mint az arab olajkészleteket!
Rónai Péter gondolatai és javaslatai összecsengenek az itt eddig elhangzott előadásokkal.
E fórumunk sikeréhez én a további konkrét javaslataimmal szeretnék hozzájárulni. Ezek a következők:
- A még meglévő állami- és önkormányzati vagyon további privatizálását be kell fejezni.
- A multinacionális cégeknek – az adófizetők pénzéből – nyújtott adókedvezményeket és támogatásokat felül kell vizsgálni és lényegében meg kell szüntetni. Azokat át kell csoportosítani a hazai kis- és középvállalkozásoknak, de oda is csak munkahelyteremtés ellenében.
- A Robin Hood adót ne csak az energiaszektor nagy cégeinek extraprofitjára terjesszék ki, hanem a multinacionális cégekre, a bankokra és hazai nagyvállalkozókra is. Ennek következetes véghezvitele érdekében elutasítjuk a FIDESZ – Magyar Polgári Párt azon javaslatát, hogy a szükséges pénzekhez a ÁFA emelésével jusson hozzá az állam.
- Az ország nehéz pénzügyi helyzetének javítása érdekében a kormány dolgozza ki a rendszerváltás nyerteseinek ingó- és ingatlan vagyonváltságát, amely progresszíven emelkedve érje el az 5-10 százalékot is.
- Elutasítjuk az SZDSZ, de az MDF elsősorban a középosztályokat és gazdagokat mentesítő un. adócsökkentési javaslatait.
- Sőt! Azokkal szemben javasoljuk, hogy újra vezessék be az öt szintű SZJA-at. A legmagasabb keresetűek akár 50 százalékát is fizessék be az államkincstárba, mert ezt követeli a társadalmi igazságosság.
- Társadalmilag igazságtalannak tartjuk a kormány azon tervét is, mely szerint a mostani 20 százalékos ÁFA-t, jövőre egységesen 23 százalékra emeljék. Ez így elsősorban a nyugdíjasokat, a fiatalokat és az alacsony fizetésűeket sújtaná. Ezért azt szorgalmazzuk, hogy az alapvető élelmiszerek ÁFA-ját vigyél le 15 százalékra ( de azt a kereskedőkön – szigorú ellenőrzéssel - vasalják is be!), míg az extra fogyasztási cikkek esetében egységesen vigyék fel az AFA-t az EU-ban megengedett 25 százalékra. Az egyéb luxustermékek ÁFA-ját pedig még nagyobb mértékben emelje meg az állam.
- Elsősorban a vidéki és a mezőgazdasági munkahelyek tömeges megteremtése érdekében a kormány hajtassa végre a 2005 decemberében elfogadott Egységes Szövetkezeti Törvényt. Ez lehetőséget biztosít a Szociális Szövetkezetek létrehozására is. Ezek létrehozását össze lehetne kapcsolni a szociális munkavégzés kiszélesítésével, elsősorban úgy, ha azokat az önkormányzatok feladatkörébe utalnák. Az államhatalom pedig tartassa be az Alkotmány tulajdonformák egyenlőségére vonatkozó előírásait.
- A mezőgazdaság fejlesztése és a munkahelyteremtés érdekében az eddigieknél nagyságrendekkel nagyobb állami és önkormányzati pénzeket kell fordítani a vízügyi rendszerünk fejlesztésére. Ennek legfontosabb elemei legyenek a Vásárhelyi-terv és azon belül a Duna-Tisza zsilipes öntözési terv és a víztározók megépítése, illetve az öntözéses mezőgazdaság fejlesztése.
Tudjuk, hogy e javaslatainkat és a fórumon elhangzott más és fontos rendszerkorrekciós követeléseket, csak a munkavállalók érdekképviseleti szervezetivel és a civil szervezetek tömegeivel összefogva kényszeríthetjük ki a gazdasági és a politikai elitből. De a jelenlegi válságos helyzetben reméljük, hogy ezek törvényekbe foglalásáért és gyakorlati megvalósításáért a parlamenti pártok tagjai is hajlandók dolgozni. Ha nem akkor a parlamenti pártok képviselőinek többségét is el fogja sodorni a rendszerkorrekciós néphangulat.
Budapest, 2008. szeptember 29. Sipos József
MSZF-SZK szervezője
Letöltés: PDF formátumban, vagy RTF formátumban