Simó Endre, a Magyar Szociális Fórum szervezőjének előterjesztése az „Afganisztáni háború és Magyarország. Érvek és ellenérvek” c. Kerekasztal-tanácskozáson

(Budapest, 2010. november5.)

Tisztelt Kerekasztal, Elnök Urak, Hölgyeim és Uraim!

     Örülök, hogy elfogadták a Magyar Szociális Fórum meghívását, és készen állnak demokratikus, nyílt vitában megmérettetni álláspontjukat Magyarország viszonyáról az afganisztáni háborúhoz. Ezt a Kerekasztal-tanácskozást azért tartjuk szükségesnek, hogy szembesítsük társadalmi véleményünket azokéval, akik harcoló alegységgel akarják gyarapítani a tőlünk 4356 km-re fekvő délnyugat-ázsiai országba küldött magyar csapatkontingens létszámát. Találkozónk előzménye Bajnai Gordon volt miniszterelnök tavaly decemberi washingtoni bejelentése arról, hogy hazánk 200 fővel emeli az Afganisztánban szolgáló magyarok létszámát, majd Martonyi János külügyminiszter június végi washingtoni nyilatkozata, miszerint 2010 végére 500 magyar katona lesz Afganisztánban. Ezt Fodor Lajos vezérezredes, honvédelmi államtitkár szeptember 21-én a Magyar Rádiónak adott nyilatkozatában úgy pontosította, hogy hazánk az Egyesült Államok és a NATO képviselőivel egyeztet többek között arról, „miként tudna harcoló alegységet kiküldeni”. Értesüléseink szerint 50-100 között lehet azoknak a magyar katonáknak a száma, akiket Fodor Lajos nyilatkozata óta már Afganisztánba is telepítettek.

     A Magyar Szociális Fórum, társadalmi szervezetek, szakszervezetek, politikai szervezetek szabad együttműködési fórumaként kötelességének tartja, hogy hangot adjon a magyar társadalmi többség akaratának. Annak, hogy Magyarország ne vegyen részt az afganisztáni háborúban, ne küldjön ki harcoló alegységet, ne növelje, hanem csökkentse oda küldött csapatkontingensének létszámát, és mielőbb teljesen vonja ki csapatait Afganisztánból.

     Célunkat a következő érvekkel támasztjuk alá:

1. A 10-ik éve tartó hadjárat nem érte el deklarált célját: a terrorizmus felszámolását, és a nyugati értelemben vett demokrácia meghonosítását Afganisztánban. Ellenkezőleg, módot nyújtott a szélsőséges, fundamentalista, terrorista csoportoknak arra, hogy az idegen megszállók ellen vívott honvédőkként tüntethessék fel magukat, és úgy állítsák be, mintha a nyugati civilizáció ellenségesen viszonyulna az iszlámhoz.
2. Társadalmunk ellenzi, hogy magyarok életét kockáztassák idegen érdekekért, és terrortámadás kockázatának tegyék ki hazánkat megtorlásul harcoló alegység kiküldéséért.
3. Az afganisztáni hadjáratra költött forint milliárdokat költsék a hazai egészségügyre, lakhatásra és munkahelyteremtésre!
4. A NATO iránti elkötelezettség nem jelentheti a részvételt idegen országok megszállásában!
5. Jól ismert történelmi okoknál fogva népünk rendkívül érzékeny az önrendelkezési jog és az egyenjogúság elvének tiszteletben tartására.
6. A háborúból ma már a NATO központi hatalmai is kiutat keresnek, beleértve az Egyesült Államokat is. Mind többen jelentik be a csapatlétszám csökkentését, illetve csapatkontingenseik megjelölt határidőn belüli teljes kivonását. Mások csak humanitárius és kiképző tevékenységre vállalkoznak. Barack Obama elnök meghajolt ugyan az amerikai hadvezetés és a hadiipari lobby akarata előtt, és 30 ezer fővel növelte az afganisztáni haderő létszámát, mégsem adta föl a csapatok visszarendelésének tervét.
7. Erre utal, hogy az elnök egyetértésével, és az ISAF közreműködésével Kabulban tárgyalások folynak a kormány és a tálibok között a nemzeti megbékélésről és egy nemzeti egységkormány létrehozásáról.
8. Ahhoz, hogy Afganisztán kilábalhasson iszonyatos társadalmi és gazdasági elmaradottságából, nem háborúra, hanem békére, nemzeti konszenzusra, sokoldalú nemzetközi támogatásra van szükség. Az állapotok érzékeltetéséül megemlítem, hogy egy ma születő afgán csecsemő mindössze 44 életévre számíthat; a gyermekhalandóság tekintetében Afganisztán a világranglista második helyén áll, a lakosság egészének halálozási arányát tekintve pedig a negyediken; az egy főre jutó nemzeti jövedelmük a világranglista 212-ik helyére száműzi őket; a lakosság 72 százaléka írástudatlan. (Afganisztán helyzetéről további tényeket ismerhetnek meg abból a háttéranyagból, amelyet Kerekasztalunkon az Önök rendelkezésére bocsátottunk a CIA adatai alapján.)
9. Afganisztán fontos természeti kincsekkel rendelkezik ahhoz, hogy fejlődhessen. Van reze, krómja, lítiuma, cinkje, vasa, aranya, kénje, szene, olaja és földgáza, drága- és féldrágakövei. A politikai rendezés és a gazdasági talpra állás oldhatja a fundamentalista szélsőségeket, míg a háború a szembenálló felek szélsőségeseinek kedvez.
10. A terrorizmus elleni hadjárat mellett az ópium elleni fellépést szokták felhozni azok, akik, nem bíznak a békés megoldás lehetőségében. Tudvalévő, hogy a világ legnagyobb ópiumtermelő és exportáló országáról van szó. A mi legfőbb ellenérvünk az, hogy a kábítószer kereskedelemmel szembeni leghatékonyabb fellépés nem katonai, hanem gazdasági természetű. A jelenlegi nemzetközi kereskedelemi és gazdasági rend ugyanis igazságtalan Afganisztánra nézve, mert megakadályozza hasznos termékeinek világpiaci értékesítését. Úgy is mondhatnánk, hogy a világpiac az ópiumra tart igényt, nem pedig az afgán gabonára. A katonai „megoldás” logikájának elfogadása esetén, azzal a gondolattal is meg kellene barátkoznunk, hogy az amerikai hadsereg és a NATO akár Dél-Amerikát is megszállhatja, tekintettel az ottani kokaintermelésre.

A Magyar Szociális Fórum alternatívája a háborúval szemben a politikai rendezés.

Ennek érdekében kezdeményezzük, hogy

1. Magyarország kormánya vállaljon szerepet Afganisztán szuverenitásának, és önrendelkezési jogának helyreállításában!
2. A magyar kormány hivatkozzon a magyar társadalom akaratára, hogy nem tesz eleget a NATO elvárásainak a tekintetben, hogy harcoló katonákat küldjön ki.
3. A magyar diplomácia tudassa szövetségesivel a NATO küszöbön álló lisszaboni csúcsértekezletén, hogy a megbékélés stratégiájában érdekelt, és kész aktív szerepre a béke helyreállításában! Jelentse be, hogy kész tető alá hozni nemzetközi Kerekasztal-tanácskozást arról, hogy milyen politikai és gazdasági eszközökkel járuljanak hozzá Afganisztán önrendelkezéséhez és fejlődéséhez!
4. Szándéka komolyságát bizonyítandó, a magyar kormány ne küldjön harcoló alegységet afgán földre, hanem vonja vissza a magyar csapatkontingenst!
5. Magatartásával segítse elő, hogy Afganisztánból kivonják az idegen csapatokat!

A Magyar Szociális Fórum kész társadalmi támogatást nyújtani a kormánynak abban, hogy a politikai rendezést helyezzék előtérbe a katonaival szemben, és felhagyjanak hazánk részvételével az afganisztáni háborúban.  

-.-