A 2009. február 1-i országos civil tanácskozás állásfoglalása a válságról és a válságból kivezető útról
Magyarország visszafejlődőben, leépülőben anyagi és emberi értelemben egyaránt. A visszafejlődés fő okát abban látjuk, hogy a társadalmilag megtermelt javakat egyénileg kisajátítják, munkánk gyümölcse magántőkés csoportokhoz kerül, jelentős részben pedig kiszivattyúzzák az országból. Külföldre vándorolnak fejlődésünkhöz nélkülözhetetlen források: kétharmad részük adósságszolgálat (kamattörlesztés) formájában, egyharmad részük pedig profitkivitelként. Az újonnan felvett nemzetközi hitelek, a forint gyors ütemű leértékelődése további eladósodáshoz és forráskivonáshoz vezet, hiszen a hitelek jelentős részét nem termelési célokra fordítják. Miközben több százmilliárd forinttal konszolidálták a bankok helyzetét, egyetlen forinttal sem költöttek többet munkahelyteremtésre, annak a létminimum küszöbén élő 3-3,5 millió honfitársunknak a megélhetésére, akinek napról napra arról kell döntenie, hogy egyen, vagy fűtsön-e. Csökkennek a bérek és a nyugdíjak, emelkednek az árak, a közüzemi díjak, kis- és közepes vállalkozások roppannak össze a rájuk nehezedő terhek alatt. A növekvő megélhetési gondok miatt a lakosság egészségi állapota folyamatosan romlik, közben újabb és újabb forrásokat vonnak ki a betegellátásból. A forráskivonás az oktatást-nevelést is visszaveti. A rendszer a munkajövedelmek csökkentésével, az állami szolgáltatások beszűkítésével igyekszik maximalizálni a profitot, elszegényítve, és elhanyagolva népet és országot. Honfitársaink 80 százaléka elkeseredett, kilátástalannak ítéli a jövőt, nem lát átfogó válságkezelő programot, mely a kibontakozás irányába hatna, és egészséges fejlődés felé mutatna.
A miniszterelnök január 29-én előterjesztett válságkezelési terve alkalmatlan a negatív folyamatok megfékezésére, mert nélkülözi a megtermelt javak társadalmi újraelosztását, a tőkejövedelmek fokozott megadóztatását, a foglalkoztatás bővítését ösztönző gazdaságélénkítést. Nem igaz, hogy nincs pénz a termelés finanszírozására és beruházásokra. Van rá pénz: az ország megtermeli a fejlődéséhez szükséges értéket, csakhogy ez az érték, zömében profit formájában ki is kerül az országból, és mások jólétét szolgálja. Hazánkból az utóbbi öt év átlagában évente 15-20 milliárd dollár profitot vittek ki. Követeljük, hogy korlátozzák a multinacionális trösztök profitexportját, és az EU-tól 2012-ig biztosított 22 milliárd euróval együtt a magyar nemzetgazdaság fejlesztésére kell fordítani. Nem lehet „modellkorrekciót” végrehajtani anélkül, hogy ne vennénk irányt a nemzetgazdaság szuverenitásának helyreállítása felé a globális érdekekkel szemben. Nem lehet arra bíztatni az embereket, hogy dolgozzanak, miközben nem adnak nekik munkát, illetve olyan alacsony bért kapnak, amelyből nem tudnak megélni. Egyetértünk a miniszterelnök bankokhoz intézett kijelentésével, miszerint „Baj lesz, ha csak önmagukra figyelnek”, de semmilyen intézkedést nem látunk annak érdekében, hogy a bankok ne csak önmagukra figyeljenek! Követeljük, hogy a kormány álljon ki a kis- és közepes vállalkozók mellett, a bankokkal szemben! Ezermilliárd forint átcsoportosítása önmagában nem elegendő ahhoz, hogy a recessziót feltartóztassák. Igazságos vagyon- és jövedelemarányos, progresszíven emelkedő adózást követelünk. Megengedhetetlennek tartanánk, ha a vagyonadó azokat a lakástulajdonosokat sújtaná, akik a még közüzemi díjaikat sem tudják kifizetni, s – mint tapasztalhatjuk – saját fűtetlen lakásukban megfagynak. A hivatalos politika differenciálatlan hozzáállása, a nemzetgazdasági szuverenitás helyreállítására irányuló átfogó stratégia hiánya arra utal, hogy a kormány kitart eddigi neoliberális, antiszociális vonala mellett, és nem akarja korlátozni a nagy pénzügyi csoportok, és a rendszerváltás nyerteseinek érdekérvényesülését. Ezzel a magatartásával tovább mélyíti az országot sújtó válságot. De nem csak a kormány részéről hiányoljuk az átfogó válságkezelési programot, hanem az ellenzék részéről is.
Ezért a civil társadalom számára nem marad más megoldás, mint saját hangján szólni, és egy olyan új társadalmi erő megteremtésén munkálkodni, amely a dolgozók, az egész életüket ledolgozott nyugdíjasok, a munkaerő túlnyomó részét foglalkoztató kis- és középvállalkozások érdekeit segíti hatalomra a globális pénzügyi érdekeket kiszolgáló hazai elit érdekei helyett. A civil társadalom olyan kormányzásra tart igényt, amely konkrét és hatékony programmal rendelkezik a recesszió leküzdésére, és a gazdasági növekedés beindítására. Nem csökkenti a foglalkoztatást, hanem bővíti, nem rontja a bérek és a nyugdíjak vásárlóértékét, hanem a tőkés profit rovására megőrzi és növeli. Létminimum közeli bérek helyett emberhez méltó tisztességes megélhetést, a munkaerő bővített újratermelését biztosító béreket akarunk. Állami beruházásokat követelünk, a szövetkezeti összefogások, valamint a kis- és közepes vállalkozások támogatását, mert ez szolgálja a hazai szükségletek jobb kielégítését, a belső piac élénkítését, és mutat kiutat a válságból. Új egyensúlyt hirdetünk az elosztási rendszer módosításával a dolgozó rétegek javára. Ennek érdekében korlátozni akarjuk a profitkivitelt, a profit jóval nagyobb hányadát vissza akarjuk forgatni a nemzeti fejlesztésbe. Magyarország alárendelődésén és kiszolgáltatottságán úgy akarunk változtatni, hogy a nemzeti fejlődés szempontjából kulcsfontosságú javakat újraállamosítsuk, ill. olyan vegyes tulajdonba kerüljenek, amelyben döntő az állam szava, sőt a dolgozó kollektívák tulajdonrészesedése is megvalósulhat. Követeljük, hogy maradjon magyar tulajdonban a termőföld, a víz, a föld mélyének kincsei, ha pedig eladták, államosítsák vissza őket. Tiltsák meg az alapvető közszolgáltatások külföldi kézbe juttatását, és hazai tőkével történő privatizálását is. Dolgozzanak ki komplex mezőgazdasági, állattenyésztési, élelmiszeripari és vízgazdálkodási munkahelyteremtő programokat!
A miniszterelnök egy szót sem ejtett a korrupcióról. A civil társadalom viszont tisztakezűséget követel a politikai életben, az államigazgatásban, az igazságszolgáltatásban! Ezt fejezi ki az az elhatározásuk is, hogy csatlakoznak Seres Mária aláírásgyűjtő kampányához a képviselők korrekt elszámoltatásáért. Arra szólítunk fel minden szervezetet, hogy segítsen neki a hiányzó aláírásokat összegyűjteni, ezzel is kifejezésre juttatva, hogy a civil szféra erkölcsös politizálást, korrekt magatartást és tisztakezűséget akar az országban, és a maga részéről azt tartja követendőnek, amire Seres Mária törekszik népszavazás kiírásával. Korrekt tájékoztatást követelünk alkotmányos jogainknál fogva!
Meggyőződésünk szerint a válságból jó irányba, a nagyobb társadalmi igazságosság felé is vezet kiút. A Magyar Szociális Fórum – Szociális Kerekasztal és a Civil Nemzeti Csúcs ezt az utat képviseli a csődbe jutott neoliberalizmussal szemben. A társadalmi szervezetek, szakszervezetek, politikai szerveződések együttműködési fórumaként arra vállalkozunk, hogy a demokratikus erők széles összefogásával a dolgozó, alkotó társadalom javát szolgáló nemzetstratégiát juttassunk hatalomra.
Újra kell gondolni a rendszerváltást! Felül kell vizsgálni a nemzeti fejlődést ellehetetlenítő két forráselszívó mechanizmust: az adósságszolgáltatást és a profitkivitelt! Erősíteni kell az állam szerepvállalását!
Követeljük a kormánytól, hogy a dolgozó többség érdekében álló átfogó válságkezelő és rendszerkorrekciós programot mutasson fel, vagy álljon félre az útból, és bízza a választókra annak eldöntését, hogy kit tartanak alkalmasnak az ország irányítására. Véleményünk szerint olyan erőket kell a parlamentbe küldeni, amelyek egyértelműen a dolgozó, alkotó társadalmi többség érdekében cselekszenek, és parlamenten kívüli kiállásukkal, eddigi tetteikkel ezt már bizonyították is. Széles demokratikus összefogásra épülő új társadalmi koalícióra kellene bízni az ország irányítását. Egy ilyen koalíciót társadalmi-nemzeti összefogással meg lehet teremteni. Mindnyájunk érdeke, hogy a válság kezelése demokratikus mederben maradjon, és akár előrehozott választásokkal is elibe vágjanak a súlyosbodó megélhetési gondok következtében keletkező indulatok elszabadulásának.
Elhatároztuk, hogy a kormány és a parlament konkrét megszorító intézkedéseitől függően fokozzuk a társadalmi ellenállást, közös tiltakozó akciókat szervezünk a szakszervezetekkel, támogatjuk a dolgozók bérkövetelésre és a munkahelyek védelmére irányuló munkabeszüntetéseit
A neoliberális „Washingtoni konszenzussal” szemben, mely rányomja bélyegét Magyarország és Közép-Európa életére, Budapesti Konszenzust kezdeményezünk azért, hogy többletforráshoz juttassák Magyarországot és a térség hozzá hasonló helyzetbe került országait. Véleményünk szerint a Nyugatnak is érdeke, hogy elengedje adósságunkat, mert – ha nem teszi – annyit sem fog tudni kivonni, amennyit jelenleg kivon. A társadalmi állapotok elmérgesedésének az Európai Unió, az integráció kohéziója, a térség stabilitása látná kárát.
Nyilvánosságra kell hozni a hitelfelvételek jogi megalapozottságát, vagy ennek hiányát, s adott esetben semmissé kell nyilvánítani a szerződéseket. Kezdeményezzük, hogy zárolják a válságért bizonyíthatóan felelős vezetők és családjuk vagyonát.
Jogász bizottságot hoztunk létre annak megállapítására, hogy milyen szerződések akadályozzák az ország normális fejlődését, következésképpen támadhatóak meg, akár semmissé nyilvánításuk kezdeményezéséig.
A civil társadalom a fenti szellemben beleszólást igényel magának az ország irányításába, mert úgy látja, hogy a képviselők nem választóik akarata szerint cselekszenek, hanem a pártok akaratának rendelődnek alá. A társadalomnak ahhoz fűződik érdeke, hogy olyanok kerüljenek a törvényhozásba, akik közvetlenül a választóknak felelnek, és visszahívhatók is, ha nem tesznek eleget a megbízatásuknak. A válságból nem lehet a társadalom nélkül kilábalni!
Budapest, 2009. február 1.
A Magyar Szociális Fórum – Szociális Kerekasztal és a Civil Nemzeti Csúcs kezdeményezte Országos Tanácskozás résztvevői
Kiadta: Magyar Szociális Fórum – SZK
06 30 5927371
Letöltés: PDF formátumban, vagy RTF formátumban