Szöőr Anna, az Október 23. Bizottság Alapítvány elnökének előadása a malmői Európai Szociális Fórum „Nemi erőszak, nők elleni agresszió, prostitúció, női esélyegyenlőség” c. szemináriumán

Elhangzott 2008 szeptember 18-án

 

Társadalmi változásokra lenne szükség

Szubjektív előszó

 

A családon belüli erőszak és prostitúció veszélyeit többnyire közhelyekkel bagatellizálja minden patriarchális társadalom. Létezését nem fogadhatjuk el akkor sem, ha közéletünk szereplői arra hivatkoznak, hogy mindkét jelenség több ezer éves múltra tekint vissza. Modern világunk, ha megállítani nem is, de kordában tudja tartani az emberkereskedelem egyik megnyilvánulási formáját: a szintén ókortól eredeztethető rabszolgaságot. A prostitúció megfékezése világszerte fontos feladat, mert a nőket és gyermeklányokat vásárló férfi kliens nem csak szexuális szolgáltatást, hanem azzal együtt alázatot is vásárol. A családon belüli erőszak elkövetője hatalmat gyakorol az áldozatán, de az elfogadtatni kívánt értékrend így nem kerül befogadásra, helyette csak behódol a bántalmazott. Kevés férfi gondolja át, hogy a pénzéért, az alázat mellett ellene irányuló gyűlöletet is vesz, ahogy azt sem, hogy milyen fals nézet a prostitúcióra, mint a család intézményének fenntartását mentő megoldásra tekinteni. Az üzletszerű kéjelgés mellett voksoló ál liberális szemlélet gerjeszti a szegény néprétegek szociális ördögi körét és magát a szervezett bűnözést.

 

A prostitúció fogalma, a prostitúció, mint az emberkereskedelem megnyilvánulása és a prostituálódás folyamata

 

Üzletszerű kéjelgésről akkor beszélünk, amikor a szexuális örömszerzés kikerül az intim párkapcsolat kontextusából és önállóan értékesítésre kerül. Meghatározásom szerint a prostitúció összefüggésbe hozható mind a párkapcsolati, mind a munkavállalói atitüd devianciáival, de definíció arra is utal, hogy a jelenség az emberkereskedelem egyik megvalósulási formája. A prostitúció során az adás-vétel tárgya nem csak maga az emberi test

, hanem a test és lélek örömszerzést szolgáló együttese. A prostituált gyakran olyan szexuális perverziók elszenvedője, ami nem feltétlen a nemi szervekkel, hanem bármilyen más absztrakcióval áll összefüggésben. A hazai rendőrségi tapasztalatok szerint az emberkereskedelem áldozatai szinte kizárólag prostituáltak vagy ilyen tevékenységre kényszerített személyek. Ez teszi indokolttá, hogy foglalkozunk a prostituálódás, ill. a prostituálás fogalmával, mert ebből a folyamatból derül ki, hogy a tiltott kéjelgést folytató személy önként vagy kényszerhatás alatt végzi-e a szex munkát. A szexuális örömszerzés úgy is értékesítésre kerülhet, hogy a prostitúcióra kiszemelt egyén csalás áldozata. A tévedésbe ejtett és tévedésben tartott személy többnyire lelki befolyásolás alatt áll. A pszichés manipulációt az önkéntesség és a kényszer közötti nehezen megfogható lehetőségként, de mégis a kényszerítés eszközeként értelmezem. Az üzletszerű kéjelgés és az arra való kényszerítés elleni határozott fellépésre azért van szükség, mert a mai modern társadalmakban a szexuális szolgáltatás megvásárolható. A prostitútorok köztünk élnek és a szexuális öröm árucikk azokban az országokban is, amelyek képviselői aláírták az 1950-ben hatályba lépett „Az emberkereskedelem és mások prostitúciója kihasználásának és elnyomásáról” szóló ENSZ, továbbiakban New York-i Egyezményt. A megvásárolható áru lehet nő és férfi egyaránt, ugyanakkor a szex piacot legerőteljesebben a kereslet befolyásolja, hiszen a keresleti oldalon van a pénz és a hatalom, a kínálatin a szegénység és a kiszolgáltatottság. Jelenleg jelentősen több heteroszexuális nő és leánygyermek, mint heteroszexuális vagy homoszexuális férfi vagy fiúgyermek kerestetik. A számadatok és a tapasztalatok arra engednek következtetni, hogy van létjogosultsága Európában ma annak, hogy a témát paradigma-váltó szemlélettel a férfi kliens oldaláról, szociokulturális, jogi, gazdasági, egészségügyi, járványügyi, pszichológiai és protokoll szempontokat figyelembe véve közelítsük meg. Mindannyian tudjuk, hogy „társadalmi változásokra lenne szükség” és kutatjuk is ennek mikéntjét. A „társadalmi változás”alfája és omegája az esélyegyenlőség ill. annak hiánya. A női diszkrimináció árulkodó mutatója a prostitúció, amit, ha egy ország nem számol fel, akkor az esélyegyenlőtlenséget tartósan konzerválja. Amennyiben Magyarország még nem érett az újfajta kommunikáció befogadására, elő kell segítenünk a fejlődési folyamatot.

 

A prostitúció ellenes küzdelem rövid nemzetközi történeti áttekintése

 

Az utóbbi 100 év az emberkereskedelem és a prostitúció visszaszorítására irányuló kezdeményezések egész sorával jellemezhető. 1895-ben Párizsban tartották az első olyan konferenciát, amely a nőkereskedelem megelőzését célozta. A téma hatása érződik a francia irodalomban, a kaméliás hölgyek és az utcai kurtizánok sorsa: a fiatalon rövid felfelé ívelő életszakasz, majd csalódottság, betegség és halál. Az 1899-es londoni rendezvény a lánykereskedelem időszerű problémáiról szólt. 1904-ben 16 ország képviselője vett részt azon a nemzetközi tanácskozáson, amelynek eredményeként megszületett az első „Nemzetközi Egyezmény a Fehér Rabszolgaság Ellen”. 1910-ben létrejött a második egyezmény a fehér rabszolgaságról. 1913-tól a kontroll és prevenció megvalósítására a rendőrség keretein belül irodákat hoztak létre. Az 1921-es Genfi Egyezmény már kiterjedt a fiúgyermek védelmére is. 1933-ban ismét Genfben a nők prostitúció céljából való külföldre szállítását tiltó egyezmény került aláírásra. 1946-ban az ENSZ felvetette a prostitúció elleni fellépés nemzetközi egységesítésének a gondolatát. Ennek következményeként 1950. márc. 21-én hatályba lépett „Az emberkereskedés és mások prostitúciója kihasználásának az elnyomásáról” szóló egyezmény. 1979- ben az ENSZ a CEDAW Egyezményben tiltja meg a női negatív diszkriminációt. 1980-as évektől a téma a szex turizmussal kerül ismét fókuszba. 1989-ben az Európa Parlament elfogadta első határozatát a prostitúció kizsákmányolása és az emberkereskedelem témában. 1991-ben az Európa Tanács szemináriumot szervezett. Az 1996-ban az Európa Parlament által elfogadott határozatban új trend tükröződik, ami túllép a prostitúció klasszikus fogalmán, precíz definícióra ösztönöz és felhívja a figyelmet az emberi jogokra. 2000-ben megszületik az emberkereskedelemről szóló kerethatározat. 2001-ben elkészült az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága ajánlása a gyermekek szexuális kizsákmányolásának megelőzéséről.

 

Magyarország részvétele a prostitúció ellenes küzdelemben

 

Magyarország már 1899-ben rendezvényt szervezett a lánykereskedelem időszerű témáiról. 1908-ban ratifikálta a „Nemzetközi Fehér Rabszolgaság Ellen” c. dokumentumot. (A két világháború idején és között virágoztak a bordélyházak, felszámolásukra nem volt számottevő kísérlet, pedig Mussolini Olaszországa átmenetileg tudta kezelni a problémát.) 1955-ben hazánk kihirdette az ENSZ New York-i Egyezményét. A hetvenes években Magyarországon a prostitúció kriminalizálása zajlott. A szigorú büntetőszabályozás nem szüntette meg az üzletszerű kéjelgést, a szocialista társadalom azonban a témát szőnyeg alá söprögette. 1983–ban megjelent Miskolczi Miklós: Szex piaci körséta c. könyve, amelyben az író bemutatta a prostituáltak kasztjait és leleplezte a VIII. kerület embertelen világát. A könyv elindította a téma tabuból való feloldását. 1990-ben a rendszerváltás a szex munka liberalizálását hozta magával. A kilencvenes években a Btk. szerint a prostitúció nem, csak a prostitúció emberkereskedelemmel összefüggésbe hozható megnyilvánulásai számítanak bűncselekménynek. Megalakult egy a prostituáltak érdekeit védő alapítvány és önkormányzati engedéllyel türelmi zónák létesültek. Ezzel egyidejűleg kezdett el utcai szociális munkát a Kiút Veled Egyesület. 2003-ban elindította tevékenységét a Prostitúció Nélküli Magyarországért Mozgalom. 2004-ben a PNMM prostitúció ellenes konferenciát szervezett a European’s Women’s Lobby, a Coalition Against Trafficking in Woman és az Esélyegyenlőségi Kormányhivatal képviselőivel. Elkészült, és a tárca nélküli miniszter által aláírásra került a megállapodás a Kormányhivatal és a PNMM között. 2005. áprilisban az Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium megalapította a korábbi Krízisközpont jogutódjaként az Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálatot a családon belüli erőszak és emberkereskedelem áldozatainak megsegítésére. 2005. szeptemberén Magyarországra látogatott a svéd belügyminiszter, hogy felhívja a figyelmet a prostitúcióra, mint az emberkereskedelem megnyilvánulására, továbbá tájékoztatta a magyar közvéleményt a svéd kormány szexuális kizsákmányolás ellenes tevékenységeiről. Utalt az intézkedés menetének újszerűségére és egy eddigiektől eltérő társadalmi kommunikáció szükségességére is. A miniszter fontosnak tartotta megvitatni a kérdést esélyegyenlőségi szempontból, ezért magyar belügyminiszter kollegája mellett az Ifjúsági Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium illetékeseivel is tárgyalt, és egy ICSSZEM rendezvény keretében szakmai konzultációt indított a témát illetően. Az eseményen a svéd előadók nyilvánvalóvá tették, hogy miután Svédországban bűncselekménnyé minősítették a szexuális szolgáltatás megvásárlását, egyre kevesebb nő válik emberkereskedők áldozatává. A belügyminiszter hangsúlyozta a svédországi paradigma-váltáson alapuló prevenciós kampányok pozitív hatását a prostitúció visszaszorítására. 2006. márc. 21-én a PNMM sajtótájékoztatót szervezett a témában . Az egyesület elnöke beszámolt a plakátkampányuk tapasztalatairól és elmondta, hogy a miniszterelnök ígérete szerint 2006-ban a törvényhozók asztalára kerül a paradigma-váltó, férfi kliens büntetését célzó javaslat. Említést tett arról is, hogy szükségesnek tartja, hogy a nemzetbiztonsági átvilágítás során derüljön ki, ha a politikus, más közéleti szereplő vagy rendőr tart fenn prostituálttal alkalmi vagy rendszeres szexuális kapcsolatot, hiszen az említettek ezáltal zsarolhatóak és nagy valószínűséggel kapcsolatba kerülnek a szervezett bűnözéssel. A Mozgalom szerint a Svéd modell bevezetése Magyarországon elkerülhetetlen, hiszen a prostitúció szabadsága a lakosság testi-lelki, szellemi elnyomorodásához és járványügyi krízishez vezet.

A svéd modell alapul vétele előtt meg kell vizsgálnunk, hogy érett-e a társadalom a paradigma váltó szemlélet befogadására ill., hogy mit kell tennünk ahhoz, hogy hazánk elfogadja az újfajta kommunikációt. Meg kell vizsgálnunk Magyarország esélyegyenlőséggel összefüggő szociális kultúráját, jogrendszerét, gazdaságát, egészségügyét, lélektani hozzáállását és viselkedéskultúráját . Vizsgálódásom alappillérei a svéd és magyar családi szocializáció, annak devianciái és a munkavállalói atitüde.

 

A családon belüli erőszak és a prostitúció, mint nők elleni erőszak közös jellemzői és kezelésük Svédországban és Magyarországon

 

A prostituált viktimizációs folyamata hasonlóságot mutat a családon belüli erőszak áldozataiéval. A prostitútor úgy viselkedik, mint a családi agresszió elkövetője: megtéveszti a kiszemelt nőt, érzelmi, gazdasági függőségbe kényszeríti, elszigeteli, kiszolgáltatottá teszi, majd erőszakot követ el rajta. Ez az összefüggés indíthatta el a svéd jogalkotókat azon az úton, hogy 1993-ban létrehozott vizsgálóbizottság, a nőkkel szembeni erőszakot és a prostitúciót vizsgáló bizottság együttes munkájának eredményeként elfogadja a nőkkel szembeni erőszakról szóló törvényt. A lefektetett szabályozás tiltja a szexuális szolgáltatások vásárlását és bevezeti a törvénykönyvbe a családon belüli erőszak, mint férfiak által nők kárára elkövetett erőszakos cselekedetek definícióját, és kibővíti a nemi erőszak értelmezését. A kormány mellett a civilszervezetek is foglakoznak a női krízishelyzetekkel. Megalakult a bántalmazott nőket oltalmazó központi szervezet: a ROKS, de megjelentek a bántalmazó férfiak számára segítséget nyújtó szolgáltatások is. 2000. májusában a kormány létrehozta a Nők erőszakkal szembeni védelmének nemzeti tanácsát. Törvényi szabályozás rendelkezik arról, hogy a bántalmazottak ingyenesen kapjanak jogi tanácsot, súlyos esetben testőri védelmet.

Magyarország a családon belüli erőszak kérdésében az osztrák és a svéd modellt veszi alapul. Több neves szerző definiálta a családi agressziót, a büntető törvénykönyvben ez nem önálló törvényi tényállás, hanem gyűjtőfogalom. A gyűjtőfogalomba beletartozik az emberkereskedelem ( Btk. 175/B. A§), a nemi erkölcs elleni bűncselekmények ( Btk. XIV. fejezet II. cím), és a kiskorú veszélyeztetése ( Btk.195.). Az külön említett törvényi tényállások összefüggésbe hozhatók a prostitúcióval, ez teszi indokolttá, hogy Magyarországon is határterületként kezeljük a családon belüli erőszakot és a tiltott kéjelgést. Hazai jogalkotóink több intézkedést tettek a nők elleni erőszak megfékezésére. A 13/2003. ORFK intézkedés a rendőrség szemléletváltásáról tanúskodik, 45/2003. Országgyűlési Határozat a családon belüli erőszak megelőzéséről és hatékony kezeléséről szól. A 2004-ben és 2005-ben létrehozott Krízisszolgálatok és a bántalmazottak számára működtetett titkos menedékházak komoly előrelépést jelentenek a családi kríziskezelést illetően. Szerte az országban hallani rendőrségi, civil szervezetek vagy esélyek házai által szervezett prevenciós programokról, amelyek multiplikátor hatása kétségbevonhatatlan. 2006. júliusától a Be. módosításaként hatályba lép a régen várt Távoltartási törvény. A Prostitúció Nélküli Magyarországért Mozgalom áldozatos munkája következtében 2006-ban a kormány tárgyalja a paradigma-váltó férfi klienst büntető törvényjavaslatot. Hatóságunk, egészségügyi ellátórendszerünk, védőnői hálózatunk és szociális ellátórendszerünk európai színvonalú. A hatékony működéshez azonban a területek integritására és az esélyegyenlőség irányába mutató szemléletváltásra van szükség.

 

 

 

 

A női munkavállalói atitüd Svédországban és Magyarországon

 

Főleg hazánk szocialista emancipációban csalódott anyáira jellemző, hogy lányaik nevelése arra irányul, hogy felhívják figyelmüket arra, hogy ne a munkaerőpiacon pazarolják el a fiatalságukat, hanem találjanak egy gazdag férjet vagy kitartót, akit szexuálisan magukhoz láncolnak és ez az ellenszolgáltatás elég ahhoz, hogy a párkapcsolat számukra biztonságot adjon. A KSH szakértője szerint a nők egy része kényszerpályának érzi, hogy dolgoznia kell és szívesebben venné, ha a férje eltartaná. Ebben az esetben a nő önként teszi magát kiszolgáltatottá, és ez hosszútávon a családon belüli erőszak egyik fő rizikó faktora. Ez az atitüd a polgári családokban is komoly veszélyeket rejt magában, az alacsonyabb végzettségű, szegény néprétegeknél pedig a tragédiához vezethet. A prostitútorok célcsoportja: a hiszékeny, kalandvágyó, nyelveket nem beszélő, szegény lányokból áll, akik jobb életkörülményekre vágynak. Korábban említettem, hogy mindennek alfája és omegája az esélyegyenlőség ill. annak hiánya. Svédországban az 1980-ban hatályba lépő férfiak és nők munkában való egyenlőségéről szóló ( Esélyegyenlőségi ) törvény a munkaerő piaci helyzetre összpontosít. A törvény többször került módosításra a kilencvenes években, és szellemisége hamarosan átment a közszemléletbe. Az 1998-as korábban említett, nők elleni erőszak és prostitúció ellen hozott törvény megalkotásakor a parlamenti képviselők közel 50 %-a nő volt és a tudatos erőfeszítés következtében a multinacionális cégek felső vezetésben is számottevő a női részvétel. A svéd társadalombiztosítás megadja a családoknak a mérlegelés lehetőségét, hogy az apa vagy anya kíván-e tartósan foglalkozni születés után óvodába kerülésig gyermekével. Ugyancsak mindkét szülőt invitálják a szülőket gyermekvárásra felkészítő tréningek, ahogy a születésszabályozást is a nő jogaként, de páros felelősségvállalásként értelmezik.

Magyarországon jelenleg 35 nő dolgozik a parlamentben. A távmunka intézménye kialakulóban van. A 2003. évi CXXV. Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló törvény tiltja a nemi alapon történő diszkriminációt, ugyanakkor nem foglalkozik a zaklatáson belül a szexuális zaklatás minősített esetével. A női bérek mind a szellemi, mind a fizikai munka területén alatta vannak a férfiakénak, a multinacionális cégek nem gyakran alkalmaznak női felsővezetőket, talán a nők médiában való szerepeltetése ( nem felsővezetői pozícióban) mutat ez alól kivételt. A társadalombiztosítás jelenleg „két szülő központú”, sőt a nagyszülő is igénybe veheti a gyermekgondozási segélyt. A köztudat azonban még nem tette magáévá ezt a szemléletet, az apák akkor élnek a gyes lehetőségével, ha a munkanélküliség veszélye fenyegeti Őket.

 

A páros felelősségvállalás és a tömegkommunikáció, mint az esélyegyenlőség

bázisa

 

A paradigma-váltó szemlélet létjogosultságát érdemes úgy tanulmányoznunk, hogy megvizsgáljuk a nők és férfiak fogamzásgátláshoz való viszonyát. A védekezéshez való hozzáállás nem csak egészségügyi, járványügyi kérdés, hanem rávilágít a páros felelősségvállalás problematikájára. Magyarországon még nem készült nőket és férfiakat együtt vagy kizárólag a férfiakat védekezés szempontjából vizsgáló felmérés. A nők nyilatkoztak több ízben a fogamzásgátlásról, arról is ha a férfi védekezik. Ez a tapasztalat azt bizonyítja, hogy a mai társadalom a védekezés közös felelősségét a nőkre hárítja át.

A felelős női és férfi magatartás kialakításában legnagyobb szerepe a tömegkommunikációnak van. Svédországban a hetvenes években lezajlott a szex piac liberalizációja, a kilencvenes években kezdődő paradigma-váltás az ebből való kiábrándulást tükrözi. A svédek már kevéssé, de a magyarországi hirdetések gyakran ábrázolják árucikként a nőket, főleg a fiatal lányokat. A reklámokban ritkán találkozunk ép családok látványával és az anya szinte mindig elhanyagoltabb, mint a szingli nőtársa. Közhelynek számít, hogy bizonyos hazai általános iskolai tankönyvekből nem sikerült száműzni a házimunkát végző anya és vacsorára várva újságot olvasó apa illusztrációját.

 

Viselkedéskultúránk változása a női diszkrimináció megszűnésével

 

A női esélyegyenlőséghez a férfitársadalom viselkedéskultúrája nehezen alkalmazkodik A társadalmi változás alapjaiban rendíti mag a hagyományos női és férfi szerepeket, ezzel együtt az ezekhez való viszonyulást. Kézfogásnál a nő nyújt kezet először, de manapság az illemszabályokban nagyobb szerepet játszik a státusz, mint a nemiség, tehát magasabb státuszú férfi esetén az utóbbi nyújt kezet először a nőnek. Az étterembe való belépésnek manapság nincs jelentősége, a fizetésnek viszont annál inkább. Nyugat-Európában a számlát nők és férfiak közösen fizetik, hazánkban ez inkább csak a diákság körében jellemző. Kevesen veszik észre, hogy ezzel a gesztussal a férfi a találkozást veszi meg és a módszer a patriarchális társadalom szokásainak megmerevítését segíti elő. A nők manapság külön is elmehetnek szórakozni. Az erre utaló protokollszabály viszont csak kielégítő közbiztonság mellett életképes.

 

Szubjektív utószó

 

„Társadalmi változásokra lenne szükség”. A társadalmi változás eléréséhez hazánk lakosságának önvizsgálatot kell tartania és önkritikát gyakorolnia. A prostitúció az esélyegyenlőtlenségi jéghegy csúcsa, eredményesen építkezni azonban csak az alapok lerakásával lehet. A rendszerváltozás utáni összezavarodott Magyarország számos területen egyszerre végzi a múltból eredő szemlélet következtében jelenlevő csorbák kiköszörülését és az európai modellek szerinti prevenciós tevékenységet. Aki a megelőzés erőfeszítéseire legyint, az a múltat konzerválja, ha nem akar következetes jogszabályokat, akkor az álliberalizmust élteti. Hazánk hosszas legátoltságból újraéledve építi a polgári demokráciát, s mint ilyen melegágya a szélsőségeknek. A prostitúció kérdéséhez felelősséggel kizárólag elfogulatlanul és interdiszciplinárisan szabad hozzányúlnunk. A tétje nagy : az egészséges emberi test és lélek, valamint az ép társadalom. A prostituáltok kasztját színesen szemlélteti April de Angelis a Színházi Bestiák c. művében. A mű és egyben a mi témánk konklúziója , hogy a király élethazugságba menekülő kurtizánja és a „kétpennys” szajha egyaránt testi és lelki beteg.

 

Irodalom: Btk ( hatályos)

                  Be ( hatályos)

                  Kézikönyv az emberkereskedelemről : 4 kötet, kiadja: IOM 2004,

                  Adatok és tudnivalók Svédországról , kiadja:a Svéd Intézet 2004

                  Coelcho: 11 nap kiadja: Magvatő Kiadó 2005

                  Gahrtner: Éva és Ádám kiadja : Polar Kiadó 2003