Simó Endre, a Magyar Szociális Fórum – Szociális Kerekasztal szervezőjének előadása a malmői Európai Szociális Fórum „Védjük meg a társadalmi biztonságot és az európai jólétiséget!” c. szemináriumon 2008. szeptember 19-én

(Az írott szöveget Dr. Jánosi Gábor olvasta föl)

 

Szeretnék megosztani Önökkel egy nagyszerű tapasztalatot, amelyre Magyarországon tettünk szert azzal, hogy megvédtük a privatizálással szemben a társadalombiztosítás szolidaritási rendszerét. A Magyar Szociális Fórum – Szociális Kerekasztal (MSZF – SZK) 2006 óta, a szocialista-szabaddemokrata koalíció piacosítási tervének megjelenése óta szervezte a harcot. Kezdettől fogva minden magyar állampolgár közös érdekének tekintettük az egészségbiztosítás rendszerének védelmét, hiszen közvetlenül érinti az egészséges élethez való jogukat, mint társadalmi jogot, függetlenül világnézeti és politikai hovatartozásuktól. Több százezer aláírás összegyűjtésében segítettünk az egészségügyi törvények hatályon kívül helyezéséért kezdeményezett két népszavazás kiírásáért. Senkitől sem kérdeztük, hogy mi a világnézete és a politikai meggyőződése, hisz-e Istenben vagy sem, baloldalinak vagy jobboldalinak tartja-e magát.

Abból indultunk ki, hogy az egészséghez fűződő jog mindnyájunk közös joga, és közösen kell megvédenünk, hiszen nincs jobboldali egészség és baloldali egészség, hanem csak emberi egészség létezik. Nyitott szellemű hozzáállásunk egyetértésre és rokonszenvre talált, és az „egészségbiztosítási reform” elleni fellépés óriási sikert hozott. A kormány és az országgyűlés rákényszerült egészségügyi intézkedéseinek és a parlamentben kétszer is megszavazott egészségbiztosítási privatizációs törvény visszavonására. Ezzel súlyos vereséget szenvedtek az egészségbiztosítás privatizálásában érdekelt erők. Büszkék vagyunk arra a munkára, amelyet azért végeztünk, hogy segítsünk az embereknek jogaik érvényre juttatásában. A siker nem a miénk, hanem az egész magyar társadalomé, melynek része vagyunk. Hadd tegyem hozzá: a siker mindazoké Európában, akik a közszolgáltatások magánosítása ellen harcolnak, továbbá azért, hogy a neoliberális Európai Unió átadja helyét a Népek Szociális Európájának.

Magyarországi tapasztalatunk azt mutatja, hogy fontos eredményeket lehet elérni annak a neoliberális rendszernek a keretében is, amelyet szociális értelemben kívánunk meghaladni. Sőt arra is rávilágít, hogy milyen fontos lépések tehetők a társadalmi viszonyok megváltoztatása felé is, ha korrekt szövetségi politikát folytatunk.

A szélsőbaloldal fasisztának, újfasisztának, a jobboldal szekértolójának és a munkásosztály árulójának, a nép ellenségének titulált minket, minden elképzelhető és elképzelhetetlen jelzővel illetett a társadalmi jogok védelmében képviselt széles demokratikus szövetségi politikánkért. Ahelyett, hogy kiállt volna az emberek mellett, és tettekkel támasztotta volna alá, hogy elkötelezett a társadalmi jogok védelmezéséért, rágalmazta és lejáratni próbálta azokat, akik tettekkel bizonyították elkötelezettségüket. Az egészséges élethez való jog védelmezése helyett a szélsőbaloldal a kormánypolitika mellé szegődött, és nyíltan védelmezte a privatizációs törvényt a „jobboldallal” szemben. Magyarországon ez vezetett a szélsőbaloldal teljes elszigetelődéséhez.

A széles, demokratikus összefogás pozitív tapasztalatából kiindulva fórumunk, a Magyar Szociális Fórum – Szociális Kerekasztal most egy másik területre terjeszti ki a harcot: a megélhetésre. Magyarország tízmilliós népességéből több mint három millióan élnek szegénységben. De nem csak a szegények szenvednek a rohamosan emelkedő megélhetési költségektől, különösen a háztartási gáz, az áram, a közlekedés, az élelmiszer árak emelkedésétől, az alacsonyan tartott bérektől és családi jövedelmektől. A mögöttünk álló három évben a magyar társadalom túlnyomó többségének életszínvonala romlott, és ennek az állapotnak a megváltoztatására sem a kormánykoalíció, sem az ellenzék nem rendelkezik korrekt programmal. Mindketten hűek a neoliberalizmushoz, a globális korporációs érdekekhez, és egyikük sem foglalkozik komolyan a valódi társadalmi problémák megoldásával: a dolgozók és a nélkülözők életkörülményeinek javításával.

Ebben a helyzetben a Magyar Szociális Fórum – Szociális Kerekasztal új stratégiát hirdetett meg „rendszerkorrekció” néven. A stratégiát tudósok dolgozták ki. Új társadalompolitikánkat a gazdasági növekedés meggyorsítására és a megtermelt javak elosztási rendszerének módosítására építjük. Meg akarjuk szűntetni a transznacionális korporációk magyarországi adó kiváltságait, és újra akarjuk tárgyaltatni a magyar állammal kötött szerződéseiket. Így azt a jogukat is, hogy a Magyarországon realizált profit nagy részét kivigyék az országból. Abból indulunk ki, hogy kapitalizmusban élünk, hiszen a létezett szocializmus összeomlott Magyarországon és Európában, és nincs lehetőség arra, hogy egyik napról a másikra változtassunk a társadalmi berendezkedésen. Ezért rendszerkorrekciós stratégiánk arra irányul, hogy új egyensúlyt teremtsünk tőke és társadalom között az utóbbi javára.

Mi úgy látjuk, hogy országunk demokratikus erőinek összefogásával az alapvető társadalmi jogok védelmében és az életkörülmények javításáért, nem csak mozgósítani tudjuk az embereket önmaguk védelmében, hanem előkészíthetjük is a terepet egy olyan új társadalmi erő előtt, amely képessé válhat új utakat nyitni a társadalmi haladás előtt.

-.-