József Róbert, az Állásnélküli Diplomások Országos Bizottsága tagjának előadása a malmői Európai Szociális Fórum „Cserepiac és alternatív kereskedelmi formák” c. szemináriumán

Elhangzott: 2008. szeptember 19-én

 

  

Már a közgazdászok is elismerik, hogy jelenlegi gazdasági világválság legalább annyira súlyos lesz, mint 1929-33.-ban volt.

A számítástechnika, robotika megnövelte a termelékenységet, és leszorította a szükséges emberi munkát.

Óriási készletek – fizetőképtelen lakosság.

EU felismerés:

Social economy (1990.)

Kompetencia alapú nevelés: Bolognai nyilatkozat (2000.)

 

„A jövő gyárában két alkalmazott lesz. Egy ember, és egy kutya. Az ember dolga gondozni a kutyát, a kutyáé, hogy ne engedje az embert a berendezések közelébe.” (amerikai egyetemi professzor)

Ezt alátámasztja a nanotechnológia és a géntechnika fejlesztése.

Frey Mária kifejtette: a szociális gazdaságban nem a profitra törekednek, hanem arra, hogy olyan személyeket is bevonjanak a munkavégzésbe, akiket profittermelési korlátaik miatt a versenyszféra nem alkalmazna. Amikor pedig az adott településen egyáltalán nincs olyan cég, amelyik további foglalkoztatást vállalna, nonprofit szervezetek pályázati támogatást is felhasználva megszervezhetik a helyi igényekre alapozott szolgáltatást, termelést.

„ Az erőfeszítés egy szolidáris gazdaság megteremtésére, azaz arra, hogy összekössék a foglalkoztatás és a társadalmi kohézió kérdését, hogy a tevékenységmódokkal egy időben emberek közötti kapcsolatokat is teremtsenek, a lehető legtiszteletreméltóbb.”(Castel, 1998.406.old.)

A forprofit gazdasággal nem foglalkozom, az magát teszi tönkre. A népbutítással hozta létre az olcsón, szalagon dolgoztatható munkást, megszüntetve a szakmunkás-képzést. A munkaképes-korúak 20 %-át, már 1995.-ben elegendőnek tartotta a „globális agytröszt”. Azóta a műszaki fejlesztés még több állást tett feleslegessé.

(Vicc: Egy embernek fáj az egyik végtagja. Elmegy az orvosához, aki azt mondja: „- Ezt bizony, le kell vágni!” Emberünk megijed, 1 hét alatt sikerül találnia egy főorvost, „- Bizony, ezt le kell vágni!” Két hét múlva kapott időpontot egy akadémikus professzornál. Az akadémikus hosszan nézegette, de nem szólt semmit. Emberünk kezdett reménykedni: „- Nem kell levágni?” „- Ugyan, egy hét múlva leesik magától.”)

Az embereknek megélhetés kell, különben éhséglázadás lesz!

A lázadásokat le szokták verni, mert akármennyire követelik az olcsó államot, azért az erőszakszervezetek maradnak. (Legfeljebb nem rendőrségnek, hanem őrző-védő kft-knek nevezik őket.)

Alternatív gazdaságra van szükség!

A PÉNZ ALTERNATÍVÁJA, A KÖZÖSSÉGI-HELYI PÉNZ, ILLETVE, A TERMÉSZETBENI CSERE.

„Nincs pénz. És enni kell!” (Szabó Lőrinc)

A pénznek 5 feladata, funkciója van jelenleg:

1. Általános egyenértékes (Mindenki elfogadja.)

2. Csereeszköz – értékmérő (Megkönnyíti a cserét két különböző áru között. Á – P – Á)

3. Hitelpénz (Leírunk egy számot, de a visszafizetést termeléssel kapjuk.)

4. Világpénz (A biztonságosság látszata - $, gyarmatok, erőszakos uniók létrehozása - €.)

5. Kincsképző eszköz (Ha mindenki elfogadja, kicsi, könnyű, érdemes kivonni a forgalomból. Ez persze egyéni kezdeményezés. De azzal, hogy kevesebb marad forgalomban, nem képes az árucserét lebonyolítani. Ma, a nemzetközi pénzforgalom 99 %-át teszik ki a tőzsde-spekulációk átutalásai, és csak 1 % szolgálja a nemzetközi kereskedelmet.)

Az alternatív szolidáris gazdaságban megjelenik a közösségi pénz, illetve a természetbeni közvetlen csere. Ezek személyes kapcsolódások alapján szerveződnek, szomszédok, rokonok, barátok bevonásával.

Természetesen már az ősközösségben is voltak csereeszközök (pl. kagylók) a természetbeni csere pedig kétszemélyes volt: „Van egy tehenem, keresek olyan kőbaltakészítőt, akinek éppen tehén kell.”

Természetesen, a hivatalos pénz nem tűnik el egy csapásra. Addig, amíg a közösségek nem képesek minden szükséglet kielégítésére, az üzemek munkásai nem foglalják el munkahelyeiket, és nem tudnak a cserébe terméket, áramot, stb. felajánlani, a pénzre szükségük lesz az embereknek.

A mai csere-körök, LETSystemek, közösségi pénzek Argentínában a Kredit, Ithaca-ban az Ithaca Hours, az 5 feladat közül hármat alkalmaz. Ami kimarad, a világpénz és a kincsképző eszköz. Működik viszont az általános egyenértékes, mert a közösség elfogadja, a csereeszköz, mert kialakul a közösségi pénz „árfolyama”. A fenti két példa kétféle közösségi pénzt mutat: A Kredit termékek, tárgyak cseréjéhez került kibocsátásra, az Ithaca Hours, (munka)időben számol, szolgáltatások cseréjénél használható. Ezek a „bankjegyek” hittel kerülnek a közösség tagjaihoz: Megmondják, mit fognak, milyen mennyiségben felkínálni a többieknek, a szervezők meg elhiszik.

Az önszerveződés legnagyobb akadálya az elidegenedés. Ott kell kezdenünk, amire az embereknek leginkább szükségük van: „Nincs pénz, és enni kell!”

Az ESZF 2008. évi malmöi találkozóján a legegyszerűbb szerveződési módszert mutatjuk be – az argentin „barter – piac” magyar verzióját, a Give – Take – Place”-t. Nem előadásként, hanem közvetlenül, a gyakorlatban.

Ez után következik a program ismertetése, lebonyolítása.