József Róbert, az Állásnélküli Diplomások Országos Bizottsága tagjának előadása a malmői Európai Szociális Fórum „Alternatív szolidaritási gazdaság felépítéséért” c. szemináriumán

Elhangzott: 2008. szeptember 18-án

  

Miért beszélünk alternatív gazdaságról?

  

Mert a jelenlegi túlélte önmagát, váltásra van szükség.

Mikor jön elő az igény az alternatíva-keresésre.

Amikor gazdasági válság alakul ki, többnyire kb. 50 évenként.

1789, 1848, 1917, 1968.

  

Mi az oka a gazdasági válságnak?

Egy-egy komoly műszaki fejlesztés következtében drasztikusan nő a termelékenység, és csökken az emberi munka iránti igény. (manufaktúrák, gőzgép, robbanómotor, villanymotor, atomenergia, most automatizálás, géntechnika, nanotechnológia)

  

A munkaképes-korúak 20 %-át, már 1995.-ben elegendőnek tartotta a „globális agytröszt” a világgazdaság lendületének fenntartásához.

  

De a gazdaság nagy része tömeggyártást folytat, amihez tömegek vásárlását várja.

Ugyanakkor, nem hajlandó több embert foglalkoztatni, mint amennyire feltétlenül szüksége van.

  

Következmény: Óriási készletek – fizetőképtelen lakosság.

A globalizáció tönkreteszi a helyi gazdaságokat, hogy rákényszerítse saját termékeit a „kis tigrisekre”. Törökország importálja a dohányt! Magyarországon már csak egy cukorgyár van. A kínai húspuhítót használók 30 %-a lesz Lyme-kóros. 10 év kellett, hogy újra kapható legyen Magyarországon a tepertős pogácsa és a túrós táska.

  

Ha nagyon sok embernek nincs munkahelye, ez meglátszik a kereskedelmi forgalom csökkenésében.

  

Már felismerték, hogy szükség van a vevőkre, de, mivel a gazdaság nem dolgoztat feleslegesen, előtérbe került az önfoglalkoztatás, szövetkezés.

  

Az USÁ-ban a slágerkönyv, C. K. Prahalad: Esélyek a piramis alján: Társadalmi felelősségvállalás és profit 2005.

The Fortune At The Bottom Of The Pyramid: EradicatingPoverty Trough Profits.

  

EU felismerés:

Social economie (1990.)

Kompetencia alapú nevelés: Bolognai nyilatkozat (2000.)

  

A szolidáris gazdaságtanon, tehát a tőke, már dolgozik!

  

A mi dolgunk, civileknek, a hagyományos gazdasági logikával elrontott akciók, pályázatok, törvények hasznosítása mellett az emberi, humánus megközelítés terjesztése.

  

A „szociális” – társas! szövetkezetek német képviselője megdöbbent, hogy Magyarországon legalább 7 fő kell szociális szövetkezet alapításához. Érvelése példamutató: Legfeljebb 3 olyan barát található, akik tudnak és akarnak együtt gondolkodni, dolgozni.

  

Az alternatív szolidáris gazdaság lényege tehát, az emberközpontú vállalkozás. Ember termel, embernek.

  

Kielégítetlen igény (a pénzhiány miatt) bőségesen van, és értelmes munkára is hajlandóak az emberek.

„ Az erőfeszítés egy szolidáris gazdaság megteremtésére, azaz arra, hogy összekössék a foglalkoztatás és a társadalmi kohézió kérdését, hogy a tevékenységmódokkal egy időben emberek közötti kapcsolatokat is teremtsenek, a lehető legtiszteletreméltóbb.”(Castel, 1998.406.old.)

 

 

Frey Mária szociológus, egyetemi tanár, kifejtette: a szociális gazdaságban nem a profitra törekednek, hanem arra, hogy olyan személyeket is bevonjanak a munkavégzésbe, akiket profittermelési korlátaik miatt a versenyszféra nem alkalmazna. Amikor pedig az adott településen egyáltalán nincs olyan cég, amelyik további foglalkoztatást vállalna, nonprofit szervezetek pályázati támogatást is felhasználva megszervezhetik a helyi igényekre alapozott szolgáltatást, termelést. (A szociális gazdaság kézikönyve)

 

 

Az alternatív szolidáris gazdaságnak alapelvei:

-          Csak azt, ami szükséges, csak annyiért, amennyiért lehetséges;

-          A hivatalos pénz kevés, közösségi pénzeket, illetve pénzt nem igénylő csere-konstrukciókat kell erősíteni, szaporítani, a kincsképző lehetőséget kizárni;

-          Minden dolgozni akaró ember vállalkozhasson (legyen képes rá, legyenek legális eszközök hozzá);

-          Közvetlen, helyi ember-ember közötti kapcsolatok;

-          Helyi, önszerveződő, önigazgató, társadalmi elkötelezettségű szövetkezések;

-          A lakossági szolgáltatások mellett a legnagyobb súlyt a környezeti ártalmak csökkentése kapja, helyi megbízásokkal;

-          A szövetkezések egymást segítő hálózatának kiépítése;

-          A helyi cserekörök, -piacok, közösségi pénzek közötti átjárás minden szinten

 

 

Az önszerveződés legnagyobb akadálya az elidegenedés. Ott kell kezdenünk, amire az embereknek leginkább szükségük van: „Nincs pénz, és enni kell!”

 

 

Az ESF 2008. évi malmöi találkozóján a legegyszerűbb szerveződési módszert mutatjuk be – az argentin „barter – piac” magyar verzióját, a Give – Take – Place”-t. Nem előadásként, hanem közvetlenül, a gyakorlatban.

Ennek helyszínére, időpontjára szeretnék javaslatokat kapni.

 

 

Tervezem a dokumentumokat, (Forgalmi lapok, regisztrációs ívek, HELP-társasjáték)

 

 

József Róbert

 

ÁDOB