Ma már világszerte elfogadott, hogy az internet színtere és alakítója a társadalmi nyilvánosságnak. A világhálón megszűnnek a térbeli és időbeli távolságok, eszmecserék folytathatók fontos kérdésekről, az információgyűjtésnek szinte csak a befogadóképesség szab határt. Az internet azonban sokkal több egy kommunikációs eszköznél, hálózati felépítésének alapja a decentralizáltság és a hierarchia hiánya, legfőbb értéke a véleménynyilvánítás szabadsága.

Nehéz azonban előrevetíteni, hogy a tömegkommunikáció fejlődése segíti-e a demokrácia kiteljesedését, vagy épp ellenkezőleg, a totális hatalom kifejlődésének irányába mutat.

           A közvetlen demokrácia hívei a hálózati kommunikációban látják annak lehetőségét, hogy valósággá váljon a polgárok közvetlen bevonása a döntéshozatalba. Ennek eredményeként a szolgáltatások személyre szabottá válnak, az állampolgár mint egyén, és nem mint az arctalan tömeg egy tagja találkozik például a közigazgatással. Az állampolgárok a közvetlen beavatottság érzetét élhetik át, demokratikus kontrollt gyakorolhatnak, alakíthatják az ügyek menetét, részt vehetnek a törvényhozási folyamatokban.

Ezzel kapcsolatosan számos kérdés is megfogalmazódik:

- Az internet és a világháló használata a már meglévő társadalmi egyenlőtlenségek csökkenéséhez, vagy éppen azok megszilárdulásához vezet-e?

- Átveheti-e a képviseleti demokráciát a cyber-demokrácia, megváltoztatva a döntéshozás jellegét és eddigi módjait?

- A változások az állampolgár államtól való nagyobb szabadságát eredményezik-e, inkább eszközhöz jutnak a befolyásolással szemben az állampolgári védekező technikák, vagy éppen ellenkezőleg, szinte korlátlan lehetőségekhez jut-e a másik fél?

Általában két érvet szoktak felhozni azok, akik szerint az információs társadalom a közvetlen demokratikus formák erősödését eredményezheti. Egyrészt, az internet segítségével lehetővé válhat, hogy nagyobb teret biztosítsunk az olyan közvetlen döntések számára, mint a népszavazás, másrészt a világháló sok embert hoz össze egymással, megkönnyítve az információcserét.

A demokrácia azonban nem egyenlő a szavazás aktusával és a világhálónak is ugyanúgy meglehetnek a maga manipulálható tömegei, mint az athéni népgyűlésnek.

Lehetőségek és korlátok

Magyarországon elsősorban az információs platformon szerveződő kormányzat (e-politika/e-kormányzat/e-közigazgatás) kialakulása a legszembetűnőbb. Az államigazgatási intézmények e-közigazgatás alapinfrastruktúrájának kiépítése 2006-ig nagyrészt megvalósult. Megteremtődtek a technológiai, infrastrukturális, szabványügyi, jogi alapok az e-közigazgatás széleskörű bevezetéséhez. Mindeközben megszűnt az informatikai minisztérium, azaz jelenleg az informatikának nincs önálló képviselete a kormányban.

Kérdéses, hogy lehet-e eredményes az e-közigazgatás kinyilvánított komoly politikai akarat nélkül.

Civilek a hálón

Az e-kormányzat az esélyegyenlőség, az azonos jogok, a mindenkire kiterjedő részvétel lehetőségének a vízióját sejteti az állampolgár számára.

Az Információs Társadalom és Trendkutató Központ jelentése szerint Magyarországon a digitális megosztottság az utóbbi években csökkent, de továbbra is jelentős, hátrányban az idősek és az iskolázatlanok vannak. A magyar lakosság 41 százaléka internetezik rendszeresen, 30 százaléka gyakori online hírfogyasztó, és 13 százaléka az internetről értesül először a vezető hírekről.

A digitális szakadék csökkentését az Európai Unió kötelező feladatként határozta meg a  tagországok számára, célkitűzés hogy 2010-ig felére csökkenjen a digitális írástudatlanok száma.

A digitális szakadék áthidalásában magyar civil szervezetek, művelődési intézmények léptek fel először kellő következetességgel, amikor az uniós kezdeményezéshez csatlakozva elindították az „e-Befogadás 2008, Magyarország” mozgalmat. Felismerték, hogy a digitális esélyegyenlőség több mint szociális kérdés, hiszen az online-ügyintézés vagy az otthonról, interneten keresztül végezhető távmunka az olyan társadalmi csoportok számára, mint például a fogyatékkal élők, idősek, hátrányos helyzetű településen élők meghatározzák az életminőséget, olykor az oktatásban, a munkaerőpiacon való részvétel egyetlen lehetőségét jelentik. Ezért lenne fontos, hogy szigetszerű fejlesztések helyett egységes integrált informatikai rendszer épüljön ki az országban.

Szabadságjogok hálójában

A földrajzi határokat átlépve, úgy tűnhet, hogy az internet akár a területileg hatályban lévő törvényeken is átlép. Az internet a legnagyobb cenzúrázatlan nyilvánosság, átfogó szabályozásának megalkotása nem könnyű feladat, a globális problémákra a kielégítő válasz szintén csak globális szemléletű lehet.

Magyarországon a jogi szabályozást meghatározták az Európai Unióhoz való csatlakozásból fakadó kötelezettségek. Az adatvédelem, a szerzői jog, az elektronikus hírközlés szabályozását követően még bőven maradt feladatuk a magyar jogalkotók.